„Megfigyeltem Tóth Orsit” – Ricky Rijneke filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2013. április 9.

Film

A Titanic Fesztiválon látható Csendesek különös jelenség: holland film magyar operatőrrel és magyar színészekkel, magyarul. Az első filmes rendezőnőt arról faggattuk, hogyan talált rá Tóth Orsira, és vajon mit jelent az, hogy megerőszakolásban jók vagyunk.

magyarnarancs.hu: Honnan ered a film alapötlete?

Ricky Rijneke: A Csendesek egy fiatal lányról szól, Csilláról, aki eltűnt kisöccsét, Istit keresi. A gyász folyamatában álomvilágba süllyed: fantázia és valóság elválaszthatatlanok lesznek egymástól, élet és halál szürke mezsgyéjén találja magát. A külső történések egyáltalán nem érdekelnek, inkább az nyűgöz le, hogy mi zajlik a legbensőnkben – nekem az érzelmi és pszichológiai rezonanciák az érdekesek csupán. A korábbi, Wing, a hal visszabeszél című rövidfilmem egy kislányról szól, aki a saját fantáziavilágában él. Miután befejeztem a filmet, rájöttem, még van mondanivalóm a témáról. Már ott is, csakúgy, mint a Csendesekben, a főszereplő maga álmodja meg a világot, amelyben kívülállóként él, amúgy pedig sehova sem tartozik.

magyarnarancs.hu: Mindehhez hogyan kapcsolódtak a magyar vonatkozások?

RR: Ez gyakorlatilag a főszereplőn, Tóth Orsin múlott. Miután megleltem őt, a személyiségére alapozva fejlesztettem tovább a filmbeli karakterét. Ez segített új ötletek szerzésében, abban, hogy legyen a történetnek igazi hangulata. Szóval megfigyeltem Orsit, miképp viselkedik, hogyan mozog s a többi. Elképzeltem, milyen szituációkban fordulhat ő elő. Mondhatni, Orsi személyiségéből építettem fel a filmbeli Csillát.

magyarnarancs.hu: Hol lelted meg Orsit, hogy a te szavaddal éljek?


Fotó: Szalkai Réka

RR: Mundruczó Kornél filmjében, a Szép napokban láttam őt először. Már ott is nagyon tetszett a játéka. Aztán találkoztunk egy fesztiválon Locarnóban, ahol én is részt vettem a korábban említett rövidfilmemmel. Egy pillanatot se haboztam, azonnal megkérdeztem Orsit, játszana-e a Csendesekben, ő pedig először még megnézte a rövidfilmemet, majd igent mondott. Utána már küldte is a nagy DVD-s borítékot, tele jobbnál jobb filmekkel, amelyekben mind játszott (a Deltában és társaiban), szóval így kezdődött az egész. Orsi nagyon jó és erős színésznő, vele sokszor elsőre is sikerül a felvétel – ez ugye fontos szempont a forgatáson. Csupán az arcával képes elmesélni egy történetet, szavak nem is kellenek.

magyarnarancs.hu: Azért a filmben elhangzott jó pár szó – ékes magyar nyelven.

RR: A filmet eredetileg nem terveztük magyar nyelvűnek, mégis úgy sült el, Orsi és a másik magyar színész, Rába Roland miatt. Természetesen mindig volt valaki, aki fordítson a forgatás alatt. Amúgy meg a filmem egy külön világ, szavak felett áll. Azt csináltam, amit én akartam, nem hallgattam túl sokat a forgatókönyvemet elemzőkre vagy a vágókra: a saját megérzéseimre, gondolataimra figyeltem leginkább. Nem szeretem a kompromisszumokat.

magyarnarancs.hu: Nem csak a színészeid voltak magyarok, az operatőröd is: Pohárnok Gergely.

RR: Gergő esetében egyértemű volt, hogy vele akarok dolgozni, hiszen a Csendesekben borzasztóan fontosak a képek, ezért egyáltalán nem volt mindegy, ki fényképezi a fimet. Ráadásul az operatőrök közül, akikkel korábban beszéltem, szerintem senki sem értette igazán, mit akarok, Gergővel viszont a kezdetektől fogva tökéletes volt a kommunikáció. Rába Rolandot pedig abban a színházi darabban láttam itt Hollandiában, amely kamionokban játszódik, és ő egy kegyetlen rendezőt alakít (Mundruczó Kornél – Bíró Yvette: Nehéz istennek lenni – Sz. R.). Roland játéka valószerű volt, de szadizmusában, félelmetességében is élvezetes. Azonnal tudtam, hogy ő is kell a filmembe, amúgy meg Orsi szintén ajánlotta őt.

magyarnarancs.hu: Érzel-e valami különleges kötődést a magyarokhoz a film elkészülte óta?

RR: Igazából nem számít, hova valósiak azok, akikkel együtt dolgozom, a lényeg, hogy inspirálóan hassanak rám, és illjenek a filmembe, az én világomba. A Csendesekben voltak magyarok, belgák, oroszok és persze hollandok is. A következő filmemben lehet, hogy szélesedik a paletta. Mindenesetre a magyarok esélyesek – büszkék lehettek a filmes tehetségeitekre, rendezőkre, színészekre, operatőrökre egyaránt.

magyarnarancs.hu: A film holland premierje alkalmával azt is megjegyezted, hogy a megerőszakolásban különösen jók vagyunk. Mire gondoltál?

RR: Ó, csak a színészekre, nincsen személyes tapasztalatom.

magyarnarancs.hu: Az előbb szó esett a következő filmedről – lehet róla már tudni valamit?

RR: A címe valószínűleg Hotel Európa lesz... és hogy is mondjam, fejlesztés alatt áll. Komolyan, ennél több fogalmam még nekem sincs róla!

A Csendeseket április 11-én 19.00-kor vetíti az Uránia Nemzeti Filmszínház. További forró ajánlataink a Titanicra itt, itt és itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.