Esett a hó, s egy taxi lassan, udvariasan, mintegy szabad elvonulást, legalábbis választást biztosítva nekik a feljáróra kanyaradott. Sztupa és Troché odaintve a sofőrnek a sétát választották. A mosolygós képű fickó barátságosan visszaintett, mintha valóban örülne, hogy ezúttal faképnél hagyták. Troché föltűrte a gallért, Sztupa kicsit behúzta a nyakát, de mintha a hó is udvariasan esett volna, kifejezetten kellemes bandukolás ígérkezett, amikor meg lehet beszélni a történteket. Troché nem is tétovázott: én bírtam a csávót, ugyan nem lesz belőle amerikai elnök, de szórakoztató pasas. Befordultak a Jefferson Streetre, s a híd felé vették az irányt. Sztupa csak a kanyar után válaszolt, mint aki nagyon is megfontolja, hogy mit mondjon, teljesen olyannak tűnt, mint aki száz százalékig komolyan veszi beszélgetőtársa szavait, tényleg épp csak a kecskeszakállát nem simogatta (az elmélyült gondolkodás egyezményes jele ez köztudottan): hát, nem tudom, határeset… de szerintem sem lesz belőle elnök.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
