Esett a hó, s egy taxi lassan, udvariasan, mintegy szabad elvonulást, legalábbis választást biztosítva nekik a feljáróra kanyaradott. Sztupa és Troché odaintve a sofőrnek a sétát választották. A mosolygós képű fickó barátságosan visszaintett, mintha valóban örülne, hogy ezúttal faképnél hagyták. Troché föltűrte a gallért, Sztupa kicsit behúzta a nyakát, de mintha a hó is udvariasan esett volna, kifejezetten kellemes bandukolás ígérkezett, amikor meg lehet beszélni a történteket. Troché nem is tétovázott: én bírtam a csávót, ugyan nem lesz belőle amerikai elnök, de szórakoztató pasas. Befordultak a Jefferson Streetre, s a híd felé vették az irányt. Sztupa csak a kanyar után válaszolt, mint aki nagyon is megfontolja, hogy mit mondjon, teljesen olyannak tűnt, mint aki száz százalékig komolyan veszi beszélgetőtársa szavait, tényleg épp csak a kecskeszakállát nem simogatta (az elmélyült gondolkodás egyezményes jele ez köztudottan): hát, nem tudom, határeset… de szerintem sem lesz belőle elnök.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
