Film

A helyi érdekű gyorsétteremlánc kültelki egységének éjszakás alkalmazottja (Stan) 38 év után nyugalomba vonulna, de még be kell tanítania utódját: egy feltételesen szabadlábra helyezett fiatalembert (Javon).

A színészként ismert Rebecca Hall vitte filmre Nella Larsen 1929-es regényét, a harlemi reneszánsz egyik alapművét.

Amikor Sztupa és Troché felmentek a hegyre, zsúfoltak és túlfűtöttek voltak a vonatok.

Miután a Titán elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban, a filmértők többsége kissé meg volt döbbenve; mintha Julia Ducournau filmje az égből pottyant volna a Riviéra decens közönségének ölébe.

A klasszikus amerikai westernben (még a sokat dicsért revizionista változatokban is) szisztematikusan törölték a fekete pisztolyhősöket.

Amikor Sztupa és Troché a makói piacra siettek, Sztupa az egyik közeli keresztutcában lelassította a lépteit: Troché, emlékszel az első Pulitzer-díjunkra?

Chilton Nóra: Még emlékszem című munkája a Verzió Filmfesztiválon látható.

Erdélyről számos nagyszerű tudományos és irodalmi mű jelent meg, de a fércmunkák száma jóval több. Ez egyértelműen a trianoni trauma következménye, ami érthető okokból korlátozta és korlátozza ma is a józan ítélőképességet, s oly sok valótlanságot állít be megfellebbezhetetlennek és vitathatatlannak, hogy attól csak nagyobb lesz a zavar.

Helyet az ifjúságnak!

A mai Budapest utcáit járjuk, s valami gyanús mozgás tapasztalható körülöttünk. Ott a Lánchíd, itt a Szent István park, ez már a Duna-part a Parlament előtt... hova mennek azok a cipők?

Létezik egy sziget a Kaszpi-tenger orosz (dagesztáni) partjai előtt: az ott lakók a maguk egyszerű módján úgy hívják, hogy Sziget (Osztrov), és már csak félszáz ember lakja.

„Ő Vilmos, aki – ha van bűnbocsánat – talán mára példakép lett. Azoknak legalábbis, akik a botlásuk után, a társadalom legmélyéről próbálnak visszatérni a világba, mindenképpen.”