tévésmaci

Musztáng szonáta  

  • tévésmaci
  • 2021. június 16.

Film

Váratlan helyeken is megterem a kultuszfilm.

Én például ismerek egy ilyet csehszlovák–NDK kiszerelésben. Nem, nem a nová vlna nagy alkotásainak valamelyikéről beszélek, s nem is valamelyik NDK-s indiánfilmről, bár mindkét csoportozatnak megvan a maga kultusza még Magyarországon is (az utóbbiról néha úgy gondolom, hogy csak itt, de nyilván az egész béketáborban összekeveredik a kultusz és a nosztalgia). Szóval semmi ilyesmi, a delikvens egy mesefilm, az a címe, hogy Három mogyoró Hamupipőkének. Nálunk pont ennek a műnek nincs különösebb rangja, de úgy általában a „csehszlovák mesefilm” (értve ezalatt főként a hetvenes–nyolcvanas évek nem csekély hányadában televíziós termését) megkülönböztetett helyet foglal el a filmemlékezetben, értsd az értők és az öregek köreiben. Nos, e csoportozat kétségkívül kiemelkedő darabja ez az 1974-es film, mely különösen Németországban, Norvégiában, Svájcban meg természetesen Csehszlovákiában (utóbb Csehországban, illetve Szlovákiában) vált megkerülhetetlen művé. Egyszerűen elképzelhetetlen nélküle a karácsony, nyilván Európa más részein is nagyon népszerű a film, de másutt esetleg csak minden második karácsonykor veszik elő. Németországban a vetítése előtt/után – mint a komolyabb focimeccseik alkalmával – beszélgető műsor fut róla, Norvégia megpróbálkozott egy saját verzióval is, de egy percre sem mondott le az eredetiről. E nagyszerű műalkotás egészen nagyszerű főszereplője, Libuše Šafránková. Szemrebbenés nélkül állíthatjuk, hogy általa, igen, épp őáltala teljesedett ki véglegesen a Grimm-galaxis (nem megfeledkezvén Charles Perrault-ról sem) – Šafránkovának majd’ kétszáz esztendő múltán is volt mit hozzátennie a minden képzeletet felülmúlóhoz. Persze ismerhetni máshonnan is lehet minden csehek Libuškáját, hisz benne volt egy rakás Menzel-filmben is, meg a hetvenes–nyolcvanas–kilencvenes évek számos komoly csehszlovák, illetve cseh filmjében (az ezredforduló táján nyilvánvalóan üzleti okokból megszakadt a magyar nézők intim viszonya a cseh filmekkel – talán sajnos). Ő volt a Hóvirágünnep tanítónője, akinek az osztályába beront az űzött vaddisznó, s ő volt Az én kis falumban a vaddisznó traktorista kikapós felesége – két fantasztikus jelenet. Emlékeznek? A pasas (az ugyancsak zseniális Petr Čepek) férfiassági próbát tart a tóban (vagy folyóban), s asszonyka a parton méri stopperrel, hogy mennyi ideig bírja a víz alatt. Amikor alábukik, a nádas mögül előugrik a szeladon (mellesleg pályakezdő agronómus), és csókolóznak egy gyorsat, majd amikor a marha feljön a víz alól, kedves felesége bemond egy fantasztikus számot, s aléltan közli, hogy de jó vagy… Emlékeznek? Most emlékezhetnek, Libuše Šafránková két nappal a 68. születésnapja után meghalt a múlt héten. Végzett vele a tüdőrák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.