Musztáng szonáta

Váratlan helyeken is megterem a kultuszfilm.

Én például ismerek egy ilyet csehszlovák–NDK kiszerelésben. Nem, nem a nová vlna nagy alkotásainak valamelyikéről beszélek, s nem is valamelyik NDK-s indiánfilmről, bár mindkét csoportozatnak megvan a maga kultusza még Magyarországon is (az utóbbiról néha úgy gondolom, hogy csak itt, de nyilván az egész béketáborban összekeveredik a kultusz és a nosztalgia). Szóval semmi ilyesmi, a delikvens egy mesefilm, az a címe, hogy Három mogyoró Hamupipőkének. Nálunk pont ennek a műnek nincs különösebb rangja, de úgy általában a „csehszlovák mesefilm” (értve ezalatt főként a hetvenes–nyolcvanas évek nem csekély hányadában televíziós termését) megkülönböztetett helyet foglal el a filmemlékezetben, értsd az értők és az öregek köreiben. Nos, e csoportozat kétségkívül kiemelkedő darabja ez az 1974-es film, mely különösen Németországban, Norvégiában, Svájcban meg természetesen Csehszlovákiában (utóbb Csehországban, illetve Szlovákiában) vált megkerülhetetlen művé. Egyszerűen elképzelhetetlen nélküle a karácsony, nyilván Európa más részein is nagyon népszerű a film, de másutt esetleg csak minden második karácsonykor veszik elő. Németországban a vetítése előtt/után – mint a komolyabb focimeccseik alkalmával – beszélgető műsor fut róla, Norvégia megpróbálkozott egy saját verzióval is, de egy percre sem mondott le az eredetiről. E nagyszerű műalkotás egészen nagyszerű főszereplője, Libuše Šafránková. Szemrebbenés nélkül állíthatjuk, hogy általa, igen, épp őáltala teljesedett ki véglegesen a Grimm-galaxis (nem megfeledkezvén Charles Perrault-ról sem) – Šafránkovának majd’ kétszáz esztendő múltán is volt mit hozzátennie a minden képzeletet felülmúlóhoz. Persze ismerhetni máshonnan is lehet minden csehek Libuškáját, hisz benne volt egy rakás Menzel-filmben is, meg a hetvenes–nyolcvanas–kilencvenes évek számos komoly csehszlovák, illetve cseh filmjében (az ezredforduló táján nyilvánvalóan üzleti okokból megszakadt a magyar nézők intim viszonya a cseh filmekkel – talán sajnos). Ő volt a Hóvirágünnep tanítónője, akinek az osztályába beront az űzött vaddisznó, s ő volt Az én kis falumban a vaddisznó traktorista kikapós felesége – két fantasztikus jelenet. Emlékeznek? A pasas (az ugyancsak zseniális Petr Čepek) férfiassági próbát tart a tóban (vagy folyóban), s asszonyka a parton méri stopperrel, hogy mennyi ideig bírja a víz alatt. Amikor alábukik, a nádas mögül előugrik a szeladon (mellesleg pályakezdő agronómus), és csókolóznak egy gyorsat, majd amikor a marha feljön a víz alól, kedves felesége bemond egy fantasztikus számot, s aléltan közli, hogy de jó vagy… Emlékeznek? Most emlékezhetnek, Libuše Šafránková két nappal a 68. születésnapja után meghalt a múlt héten. Végzett vele a tüdőrák.