tévésmaci

Musztáng szonáta  

  • tévésmaci
  • 2021. június 16.

Film

Váratlan helyeken is megterem a kultuszfilm.

Én például ismerek egy ilyet csehszlovák–NDK kiszerelésben. Nem, nem a nová vlna nagy alkotásainak valamelyikéről beszélek, s nem is valamelyik NDK-s indiánfilmről, bár mindkét csoportozatnak megvan a maga kultusza még Magyarországon is (az utóbbiról néha úgy gondolom, hogy csak itt, de nyilván az egész béketáborban összekeveredik a kultusz és a nosztalgia). Szóval semmi ilyesmi, a delikvens egy mesefilm, az a címe, hogy Három mogyoró Hamupipőkének. Nálunk pont ennek a műnek nincs különösebb rangja, de úgy általában a „csehszlovák mesefilm” (értve ezalatt főként a hetvenes–nyolcvanas évek nem csekély hányadában televíziós termését) megkülönböztetett helyet foglal el a filmemlékezetben, értsd az értők és az öregek köreiben. Nos, e csoportozat kétségkívül kiemelkedő darabja ez az 1974-es film, mely különösen Németországban, Norvégiában, Svájcban meg természetesen Csehszlovákiában (utóbb Csehországban, illetve Szlovákiában) vált megkerülhetetlen művé. Egyszerűen elképzelhetetlen nélküle a karácsony, nyilván Európa más részein is nagyon népszerű a film, de másutt esetleg csak minden második karácsonykor veszik elő. Németországban a vetítése előtt/után – mint a komolyabb focimeccseik alkalmával – beszélgető műsor fut róla, Norvégia megpróbálkozott egy saját verzióval is, de egy percre sem mondott le az eredetiről. E nagyszerű műalkotás egészen nagyszerű főszereplője, Libuše Šafránková. Szemrebbenés nélkül állíthatjuk, hogy általa, igen, épp őáltala teljesedett ki véglegesen a Grimm-galaxis (nem megfeledkezvén Charles Perrault-ról sem) – Šafránkovának majd’ kétszáz esztendő múltán is volt mit hozzátennie a minden képzeletet felülmúlóhoz. Persze ismerhetni máshonnan is lehet minden csehek Libuškáját, hisz benne volt egy rakás Menzel-filmben is, meg a hetvenes–nyolcvanas–kilencvenes évek számos komoly csehszlovák, illetve cseh filmjében (az ezredforduló táján nyilvánvalóan üzleti okokból megszakadt a magyar nézők intim viszonya a cseh filmekkel – talán sajnos). Ő volt a Hóvirágünnep tanítónője, akinek az osztályába beront az űzött vaddisznó, s ő volt Az én kis falumban a vaddisznó traktorista kikapós felesége – két fantasztikus jelenet. Emlékeznek? A pasas (az ugyancsak zseniális Petr Čepek) férfiassági próbát tart a tóban (vagy folyóban), s asszonyka a parton méri stopperrel, hogy mennyi ideig bírja a víz alatt. Amikor alábukik, a nádas mögül előugrik a szeladon (mellesleg pályakezdő agronómus), és csókolóznak egy gyorsat, majd amikor a marha feljön a víz alól, kedves felesége bemond egy fantasztikus számot, s aléltan közli, hogy de jó vagy… Emlékeznek? Most emlékezhetnek, Libuše Šafránková két nappal a 68. születésnapja után meghalt a múlt héten. Végzett vele a tüdőrák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.