Interjú + Kritika

„Még nem bűn”  

Vadim Perelman rendező

Film

Egy belga férfi perzsának mondja magát, hogy túlélje a náci tranzittábort, ám ezek után egy olyan nyelvre – a fárszira – kell oktatnia egy magas rangú nácit, amelyet nem beszél. A Perzsa nyelvleckéknek a 2020-as Berlinalén volt a premierje – a rendezővel a helyszínen beszélgettünk.

Magyar Narancs: A holokausztot ábrázoló játékfilmek esetében örök dilemma, hogy lehet-e, szabad-e fikcióba fordítani a történteket.

Vadim Perelman: De ki hozza ezeket a szabályokat? Ami engem illet, zsidó vagyok, és tanulmányoztam a holokausztot. Lars (Eidinger, a tábor főnáciját játszó német színész – a szerk.) a sajtótájékoztatón a felmenőiről beszélt – az én felmenőim az ellenkező oldalon álltak. Úgy vagyok ezzel, hogy ha az üzenet helyénvaló, beszéljünk bármiről nyugodt szívvel, ahogy csak tetszik. Az ízléstelenség persze nem megengedhető, egy musicalt ebben a témában azért én sem tudnék elképzelni.

MN: Claude Lanzmann, a Shoah című monumentális dokumentumfilm készítője odáig ment a szigorban, hogy nemhogy a fikciót, de a korabeli képeket is elvetette.

VP: Láttam a Shoah-t, és szinte minden más témába vágó filmet. A fikciós feldolgozások azonban jóval több fiatalhoz elérnek. A Shoah csodálatos mű, de talán tizedannyian látták, mint egy játékfilmet. Én azt mondom, hogy mindenki úgy érje el a fiatalokat, ahogy tudja, ami nem jelenti azt, hogy el lehet könnyelműsködni a dolgot, de ha engem kérdez, egy kis humor még nem bűn. Persze egyetlen film sem képes megváltoztatni a világot, erre még Az akarat diadala, Leni Riefenstahl opusa sem volt képes. Pedig ennél monumentálisabb propagandadarab, vagy ha úgy tetszik, reklámfilm, nem létezik.

MN: Az ún. holokausztfilmek közül melyek állnak közel önhöz?

VP: A Saul fia. Nagyszerű film. A klausztrofóbiája! Úgy éreztem, ott vagyok, abban a világban. Nagyon hatásos, nagyon ijesztő. Ez az ábrázolás a lehető legmesszebbre esik Hollywoodtól. És nagyon messze esik az én filmemtől is. A Perzsa nyelvleckék inkább közönségfilm.

MN: A Schindler listája?

VP: Az talán túlságosan is közönségbarát. Én valahol a kettő között vagyok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.