Interjú + Kritika

„Még nem bűn”  

Vadim Perelman rendező

Film

Egy belga férfi perzsának mondja magát, hogy túlélje a náci tranzittábort, ám ezek után egy olyan nyelvre – a fárszira – kell oktatnia egy magas rangú nácit, amelyet nem beszél. A Perzsa nyelvleckéknek a 2020-as Berlinalén volt a premierje – a rendezővel a helyszínen beszélgettünk.

Magyar Narancs: A holokausztot ábrázoló játékfilmek esetében örök dilemma, hogy lehet-e, szabad-e fikcióba fordítani a történteket.

Vadim Perelman: De ki hozza ezeket a szabályokat? Ami engem illet, zsidó vagyok, és tanulmányoztam a holokausztot. Lars (Eidinger, a tábor főnáciját játszó német színész – a szerk.) a sajtótájékoztatón a felmenőiről beszélt – az én felmenőim az ellenkező oldalon álltak. Úgy vagyok ezzel, hogy ha az üzenet helyénvaló, beszéljünk bármiről nyugodt szívvel, ahogy csak tetszik. Az ízléstelenség persze nem megengedhető, egy musicalt ebben a témában azért én sem tudnék elképzelni.

MN: Claude Lanzmann, a Shoah című monumentális dokumentumfilm készítője odáig ment a szigorban, hogy nemhogy a fikciót, de a korabeli képeket is elvetette.

VP: Láttam a Shoah-t, és szinte minden más témába vágó filmet. A fikciós feldolgozások azonban jóval több fiatalhoz elérnek. A Shoah csodálatos mű, de talán tizedannyian látták, mint egy játékfilmet. Én azt mondom, hogy mindenki úgy érje el a fiatalokat, ahogy tudja, ami nem jelenti azt, hogy el lehet könnyelműsködni a dolgot, de ha engem kérdez, egy kis humor még nem bűn. Persze egyetlen film sem képes megváltoztatni a világot, erre még Az akarat diadala, Leni Riefenstahl opusa sem volt képes. Pedig ennél monumentálisabb propagandadarab, vagy ha úgy tetszik, reklámfilm, nem létezik.

MN: Az ún. holokausztfilmek közül melyek állnak közel önhöz?

VP: A Saul fia. Nagyszerű film. A klausztrofóbiája! Úgy éreztem, ott vagyok, abban a világban. Nagyon hatásos, nagyon ijesztő. Ez az ábrázolás a lehető legmesszebbre esik Hollywoodtól. És nagyon messze esik az én filmemtől is. A Perzsa nyelvleckék inkább közönségfilm.

MN: A Schindler listája?

VP: Az talán túlságosan is közönségbarát. Én valahol a kettő között vagyok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.