"Négy kicsi inch" - Stephen Graham színész

Film

Január 10-én mutatja be az HBO a Boardwalk Empire - Gengszterkorzó című saját készítésű sorozatát, melyet az alvilági felvilágosítók all star csapata, többek közt Martin Scorsese és Terence Winter (Maffiózók) jegyez. Szesztilalom, húszas évek, Atlantic City, Al Capone... A Caponét alakító brit színésszel, a Blöff vagy épp a Közellenségek játékosával beszélgettünk.

Január 10-én mutatja be az HBO a Boardwalk Empire - Gengszterkorzó című saját készítésű sorozatát, melyet az alvilági felvilágosítók all star csapata, többek közt Martin Scorsese és Terence Winter (Maffiózók) jegyez. Szesztilalom, húszas évek, Atlantic City, Al Capone... A Caponét alakító brit színésszel, a Blöff vagy épp a Közellenségek játékosával beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: Tartottak válogatást Capone szerepére?

Stephen Graham: Egyszerűen csak odaadták a szerepet. Dolgoztam korábban Scorsesével a New York bandáiban, már akkor mondogatta, hogy fog ő még nekem szerepet adni valamiben. Úgy emlegetett, hogy én vagyok az ő kis brit Joe Pescije. Aztán nemrég megcsörrent a telefonom; ő volt az, azzal, hogy mit szólnék a fiatal Al Capone szerepéhez. Mit gondol, mennyit hezitáltam?!

MN: Most, hogy mondja, van is valami a Gengszterkorzó fiatal Caponéjában a Nagymenők finoman szólva is hirtelen haragú Pescijéből.

SG: Ha van is, az nem szándékos, mi természetesen egy még sosem látott Caponét céloztunk meg, a fickó humorát, ezt a sötét, erőszakos humort akartuk például megmutatni. Ott van az a jelenet például, amikor egy újságíró nyilatkozatot kér tőle a kocsmapultnál, és Capone ad neki egyet. Egy whiskysüveg az ő nyilatkozatának a lényegi eleme, amit egy erőteljes mozdulattal összetör a nagymellényű firkász fején. A humornak erre a fajtájára gondoltunk.

MN: Történelmileg megalapozott tény, hogy Caponénak volt humora?

SG: Sokat olvastam róla, s abban egyetértenek az életrajzok, hogy szerette megviccelni a környezetét. Különösen a robbanó szivarokkal szeretett játszani.

MN: Milyen életrajzokat olvasott?

SG: Scorsese adott könyveket a kezembe. Deirdre Capone, Al bátyjának az unokája is megírta a maga Capone-életrajzát, de John Roeburt regényét is megkaptam. Kezdőként Capone tagja volt a Five Points Gangnek, ami ugyanazon a hírhedt New York-i környéken működött, amiről és a korai bandaháborúkról Scorsese a New York bandáit készítette. De nemcsak könyveket adott, hanem lemezeket is, korabeli dzsesszt, bluest, varietéslágereket. De amit valóban használtam is a felkészülés során, az egy nagyon kemény, mai szám, egy fiatal angol rapper, Plan B követte el. Elég húzós szöveg, így kezdődik I'll stab you in the eye, yo, With a fucking biro, The same fucking biro you just used to sign your giro, You fucking wino... Szerintem tiszta költészet. És jól illett Caponéhoz, aki még csak egy tapasztalatlan, felfuvalkodott hólyag, és épp akkor kapaszkodik fel a gengszterranglétra legalacsonyabb fokára.

MN: A könyveken, lemezeken túl eredeti filmfelvételek is segítettek?

SG: Rengeteg fotó maradt fenn természetesen, és egy korabeli mozgókép is; Capone 27-28 éves lehet rajta, és épp elhagyja a bíróság épületét. Jellegzetes élethelyzet, hiszen szinte hazajárt a bíróságra. De a hangját nem őrzi semmi. Brooklynból indult, innen vezetett az útja Chicagóba, úgyhogy a mi fiatal Caponénkhoz is rendes brooklyni akcentust használtam. Szerencsém volt, mert a forgatáson akadt egy echte brooklyni villanyszerelő, vele treníroztam. Elég nehéz leírni a brooklyni tájszólást, még talán leginkább a saját, otthonról hozott, liverpooli angolomhoz, a scouse-hoz tudnám hasonlítani.

MN: A Capone-szakértők igen elismerően nyilatkoznak az alakításáról. Csak egynek volt kifogása, nevezetesen, hogy Capone a valóságban jóval magasabb volt.

SG: Capone 1,79 cm magas volt, én 1,69 vagyok. A különbség négy kicsi inch. Semmiség.

MN: Gengsztert játszani egyike a leghálásabb jelmezes játékoknak. Volt olyan gengszterkellék, ami különösen a szívéhez nőtt?

SG: Capone cipője. Azok a régi, gombolt csizmák, amiket még süldőkorában viselt. Kellőképpen kopottnak kellett kinézniük, úgyhogy a viseletesség kedvéért még koptattam rajtuk én is, nagyokat rúgtam a lábam ügyébe akadó dolgokba. Ez is a színész dolga, ha a szerep és a cipő megkívánja.

MN: És a híres sebhely?

SG: Az csak amolyan külsőség volt. A szerep cipőszinten dőlt el.

MN: A dialektusra oktató villanyszerelő mellett akadt, aki a bunyóra is kitanította?

SG: Arra, hogy hogyan kell behúzni valakinek egyet? Ne hülyéskedjen, az ilyesmit nem kell tanulni!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.