tévésmaci

Pacsirtatánc

  • tévésmaci
  • 2021. október 6.

Film

Amikor Sztupa és Troché kávéztak, hátulról kellett sorba állni. 

Mint amikor fociznak a gyerekek, s az egyik elordítja magát, hogy hátulról kettőt ér, mert voltak, akik elölről álltak sorba (hogy az egyet ért-e, azt sajna nincs módunk vizsgálni, Sztupa és Troché ritkán álltak elölről sorba, ha mégis, akkor nem kávéztak). Az volt a helyzet ugyanis, hogy az elején, amikor még Ómafa úrnak kellett szólítani Ómafát, és a színe elé járulni… szóval felkeresni kies kültelki telephelyén, a kerület főterét határoló utcán állt meg a helyi vasút (az utcát nevezzük itt Rákóczi útnak, mert az oly általános, a teret meg Tanácsház térnek, mert abból is volt egy rakás). Ahogy az utolsó kocsiból leszálltál, szemben volt az önkiszolgáló bolt, a kerület kétségtelenül legnagyobb élelmiszerüzlete (nem jövünk azzal, hogy ez ma mennyire kicsinek számítana, mert nem érdekes). Volt neki egy bejárata meg egy kijárata, de a kijáraton is ért bemenni, éppúgy, mint hátulról sorban állni. Ha a bejáraton mentél be, a vásárlótérbe jutottál, mely persze csak félig volt önkiszolgáló, a húst, a kenyeret, a hűtött dolgokat kiszolgálók adták pult mögül, vásároltál és beálltál a két pénztár egyikéhez (hamarabb sorra kerültél, ha ahhoz álltál, amelyikben ült pénztáros). A pénztárban kifizetted a tejfeled meg a kiflid árát, majd kérhettél kávéblokkot. Kis tömbből tépte le a pénztárosnő, a szimpla blokkjára kékkel írták rá, hogy szimpla, a dupláéra pirossal, hogy dupla. Ha viszont a kijáraton mentél be, nyilván nem akartál sem tejfelt, sem kiflit venni, csak egy kávéra és talán egy cigarettára vásott a fogad – ekkor kellett hátulról sorba állni. Odaléptél tisztelettudóan a pénztáros háta mögé, feltehetően a torkodat is megköszörülted, s szépen kivártad, hogy az elölről álló marha kifizesse a tejfelét és a kiflijét (három húsz, mert a marhája persze két kiflit is vett). Aztán mielőtt a másik marha sorra került volna a tejfelével és kiflijével, kértél egy duplát, mert az önki hátsó traktusában, ahol a marhák a kosarukból áttelepítették a tejfelt és a kiflit a szatyrukba, aktatáskájukba, nos, ott működött egy édességbolt is kávégéppel. A kávésné húzta a karokat, s gondosan ügyelt arra, hogy a kis főzőtartály alján maradjon elég zacc, hogy neki is meg a főnökének is megérje, ha te kettő negyvenért duplázol, s persze arra is volt gondja, hogy szemmel tartsa a kávégép mellett szálanként külön celofánba csomagolt Ezüst Kossuthot, nehogy csenjen valaki belőle, mert húsz fillér volt szálja, így nem egészen becsületkasszás alapon. Hogy kik jártak ide kávézni, az külön történet, de a nők rendszerint kettesével jöttek, szimplát ittak és csevegtek egymással, a férfiak egyesével, duplát ittak, s fűzték a kávésnét. Mindenki dohányzott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.