Rókamóka

Amikor Sztupa és Troché áttörték a korlátot, csalás történt, de nem ők voltak.

S nem is a tisztelt egybegyűltek, mert azok valamiféle éteri méltósággal lesték a fejleményeket, mely méltóság természetesen nem a cselekedeteikben nyilvánult meg, s nem is tartotta vissza őket az ilyenkor szokásos viselkedési formáktól. Ordítoztak tehát, nagy hangon fejtették ki véleményüket pró és kontra az esélyekről, ezek ugyan át nem törnek itt semmit, még ha fogpiszkálóból lenne, de ez rendes, masszív vaskorlát, csőből készült, én tegnap már megjöttem, csak azért, hogy ellenőrizzem, áttörhetetlen, nekik biztosan, legfeljebb átugorják vagy valami hasonló szélhámosság lesz, lefogadom, úgy áttörik, mintha ott sem lenne, az ilyesmi belülről jön, van rá egy százasom, nem métermázsás vadbarmok kellenek hozzá, hanem olyanok, akiknek helyén van a szíve és az esze, én már láttam őket, amikor El Feroz ellen mentek, pedig ott semmi esélyük nem volt, tudom, kihozták döntetlenre, vetette közbe egy harmadik. Még hosszan óbégattak így tovább, míg mások tényleges fogadásokat kötöttek.