Rúzs, reptér, satöbbi

Film

Dustin Hoffman után elég nehéz újat mutatni, ha valaki a "munkát csak női ruhában kapó férfit" kíván vígjátéki körülmények közt eladni.

A svéd rendező, Marten Klingberg próbálkozása tulajdonképpen így sem ügyetlen - de távolról sem az a lényeg itt, hogy Valle (Jonas Karlsson) miként fér Maria bőrébe, amikor a légitársaságnál a nagy emancipáció miatt csak női pilótákat alkalmaznak.

Van itt ugyanis valami, ami alapjaiban veszi élét az egész helyzetkomikumnak. Persze igényesen megcsinált történettel van dolgunk, így van min mosolyogni, és a színészek sem csapnivalók. De az az alaphelyzet, miszerint látnunk kellene valami furcsa és eget rengető határátlépést a nemi szerepek között, a film kontextusában egyszerűen nem létezik: az eset pikantériája - amire anno Tony Curtis és Jack Lemmon is rájátszottak a Van, aki forrón szeretiben - Klingberg feminizmussal, queer-elmélettel és crossdressing-fogalmakkal dús Svédországában egyszerűen bagatell. Valle ugyanis már-már utópisztikus szexuális liberalizmusba csöppen: vadfeminista nővére queer-kommunájában kap szállást, anyja éppen házasodni készül élete nőjével, felesége elhagyja egy hatvan évvel idősebb öregúrért, munkatársai és kiszemelt barátnője pedig olyan természetességgel biszexuálisok, hogy Valle genderváltása meg se kottyan nekik.

Hogy akkor mégis mi a konfliktus? A fene tudja. Talán éppen ez a lényeg: látni, amint ez az egész konfliktustalanul működik, hogy egyszerűen derűs. Ezzel Klingberg kicsit tovább is lép, kicsit egy helyben marad: valami újat mutat, régi viccekkel - tulajdonképpen szórakoztatóan, de mindenekelőtt tök természetesen.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.