Interjú

„Sajnálom, hogy eddig nem tettem”

Herendi Gábor filmrendező

Film

Két hónapon belül két filmje is a nézők elé került: a Toxikoma a mozikban látható, a félórás Bűnös város pedig a múlt héten debütált a neten. Utóbbi a NER vitriolos paródiája a rendszer teljes bűnlajstromával.

Magyar Narancs: Úgy tűnik, nagyon termékeny korszakát éli.

Herendi Gábor: De csak a kívülállónak. A Toxikomával másfél éve végeztem, azóta keresem a helyem. Ebben a vákuumban jól­esett megcsinálni a Bűnös várost, amire már régóta nagy volt a nézői igény.

MN: De azért csak pályázott a Nemzeti Filmintézetnél az elmúlt években is?

HG: Hat filmmel, és mind a hatot visszadobták. Azt kell látnom, hogy valószínűleg egy ideig nem tudok filmet csinálni pályázati úton. Hiszen egyablakos rendszer, csak egy helyre lehet pályázni.

MN: Pedig az elmúlt években az erősen támogatott filmrendezők egyike volt: a Kincsem több mint kétmilliárd forintos állami támogatással készült, a Valami Amerika 3. közel félmilliárdból, a Toxikoma 370 millióból. Most meg semmi. Mit gondol, mi lehet a sorozatos visszautasítások oka?

HG: Új emberek kerültek döntési pozícióba. És egyvalaki úgy döntött, hogy likvidál erről a területről. A felsorolt filmjeim még az Andy Vajna-féle rendszerben kaptak támogatást, a Toxikoma is.

MN: Azon túl, hogy most nem jut pénzhez, miben látja a különbséget a Vajna-éra és a Káel Csaba vezette Nemzeti Filmintézet támogatási gyakorlata között?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.