Magyar Narancs: Úgy tűnik, nagyon termékeny korszakát éli.
Herendi Gábor: De csak a kívülállónak. A Toxikomával másfél éve végeztem, azóta keresem a helyem. Ebben a vákuumban jólesett megcsinálni a Bűnös várost, amire már régóta nagy volt a nézői igény.
MN: De azért csak pályázott a Nemzeti Filmintézetnél az elmúlt években is?
HG: Hat filmmel, és mind a hatot visszadobták. Azt kell látnom, hogy valószínűleg egy ideig nem tudok filmet csinálni pályázati úton. Hiszen egyablakos rendszer, csak egy helyre lehet pályázni.
MN: Pedig az elmúlt években az erősen támogatott filmrendezők egyike volt: a Kincsem több mint kétmilliárd forintos állami támogatással készült, a Valami Amerika 3. közel félmilliárdból, a Toxikoma 370 millióból. Most meg semmi. Mit gondol, mi lehet a sorozatos visszautasítások oka?
HG: Új emberek kerültek döntési pozícióba. És egyvalaki úgy döntött, hogy likvidál erről a területről. A felsorolt filmjeim még az Andy Vajna-féle rendszerben kaptak támogatást, a Toxikoma is.
MN: Azon túl, hogy most nem jut pénzhez, miben látja a különbséget a Vajna-éra és a Káel Csaba vezette Nemzeti Filmintézet támogatási gyakorlata között?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
