Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Interjú

„Sajnálom, hogy eddig nem tettem”

Herendi Gábor filmrendező

Film

Két hónapon belül két filmje is a nézők elé került: a Toxikoma a mozikban látható, a félórás Bűnös város pedig a múlt héten debütált a neten. Utóbbi a NER vitriolos paródiája a rendszer teljes bűnlajstromával.

Magyar Narancs: Úgy tűnik, nagyon termékeny korszakát éli.

Herendi Gábor: De csak a kívülállónak. A Toxikomával másfél éve végeztem, azóta keresem a helyem. Ebben a vákuumban jól­esett megcsinálni a Bűnös várost, amire már régóta nagy volt a nézői igény.

MN: De azért csak pályázott a Nemzeti Filmintézetnél az elmúlt években is?

HG: Hat filmmel, és mind a hatot visszadobták. Azt kell látnom, hogy valószínűleg egy ideig nem tudok filmet csinálni pályázati úton. Hiszen egyablakos rendszer, csak egy helyre lehet pályázni.

MN: Pedig az elmúlt években az erősen támogatott filmrendezők egyike volt: a Kincsem több mint kétmilliárd forintos állami támogatással készült, a Valami Amerika 3. közel félmilliárdból, a Toxikoma 370 millióból. Most meg semmi. Mit gondol, mi lehet a sorozatos visszautasítások oka?

HG: Új emberek kerültek döntési pozícióba. És egyvalaki úgy döntött, hogy likvidál erről a területről. A felsorolt filmjeim még az Andy Vajna-féle rendszerben kaptak támogatást, a Toxikoma is.

MN: Azon túl, hogy most nem jut pénzhez, miben látja a különbséget a Vajna-éra és a Káel Csaba vezette Nemzeti Filmintézet támogatási gyakorlata között?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Előfizetek Előfizető vagyok, bejelentkezem
Előző cikk a rovatban Cikázó villámlátogatások Cikázó villámlátogatások
Következő cikk a rovatban „Idén hibrid” „Idén hibrid”

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.