Interjú

„Sajnálom, hogy eddig nem tettem”

Herendi Gábor filmrendező

Film

Két hónapon belül két filmje is a nézők elé került: a Toxikoma a mozikban látható, a félórás Bűnös város pedig a múlt héten debütált a neten. Utóbbi a NER vitriolos paródiája a rendszer teljes bűnlajstromával.

Magyar Narancs: Úgy tűnik, nagyon termékeny korszakát éli.

Herendi Gábor: De csak a kívülállónak. A Toxikomával másfél éve végeztem, azóta keresem a helyem. Ebben a vákuumban jól­esett megcsinálni a Bűnös várost, amire már régóta nagy volt a nézői igény.

MN: De azért csak pályázott a Nemzeti Filmintézetnél az elmúlt években is?

HG: Hat filmmel, és mind a hatot visszadobták. Azt kell látnom, hogy valószínűleg egy ideig nem tudok filmet csinálni pályázati úton. Hiszen egyablakos rendszer, csak egy helyre lehet pályázni.

MN: Pedig az elmúlt években az erősen támogatott filmrendezők egyike volt: a Kincsem több mint kétmilliárd forintos állami támogatással készült, a Valami Amerika 3. közel félmilliárdból, a Toxikoma 370 millióból. Most meg semmi. Mit gondol, mi lehet a sorozatos visszautasítások oka?

HG: Új emberek kerültek döntési pozícióba. És egyvalaki úgy döntött, hogy likvidál erről a területről. A felsorolt filmjeim még az Andy Vajna-féle rendszerben kaptak támogatást, a Toxikoma is.

MN: Azon túl, hogy most nem jut pénzhez, miben látja a különbséget a Vajna-éra és a Káel Csaba vezette Nemzeti Filmintézet támogatási gyakorlata között?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.