Film

A harmincas évei végén járó, ígéretes forgatókönyvírónak, Gabriel García Márqueznek 1966-ban jó éve volt: ekkor mutatták be a Tiempo de morir (Ideje meghalni) című mexikói westernfilmet, melynek Carlos Fuentes és ő írta a forgatókönyvét. Az idén fél évszázados westernről az író fiát, a jó nevű filmrendezőt, Rodrigo Garcíát kérdeztük.

Kamaszkorunk nagy kedvence, Richard Pryor másik fele 83 éves volt.

Filmet forgattak az utolsó középkori magyar királyról. Nagyon nem kellett volna.

A kiskamasz Stella nem az a fajta, aki majd kinövi csúnyaságát és molett alkatát.

Lehet-e abban bármi új, ha kihalás szélén álló jégkorszaki állatok ötödjére sem halnak ki? Nem. Akkor sem, ha most épp nem a jégkorszakot vagy az olvadást, hanem egy aszteroidát kell túlélni. Jöhet némi humor, erre számítunk is, de az első részben megszeretett állatkák, Manfredtől Sidig mintha kissé megkoptak volna, törődötté váltak a sok közös menekülésben, és már nekik sem okoz az egész semmiféle meglepetést. Ja, aszteroida? Hogy oda ne rohanjak!

Filmen-színházban alkotótársak, az életben házastársak: előző filmjükkel, a Délibábbal, kiiratkoztak a Vajna-féle filmfinanszírozási rendszerből; a rendszeren kívül rendezkedtek be, új filmjük, az Ernelláék Farkaséknál már a Filmalaptól teljesen függetlenül, állami támogatás nélkül készült és meg sem állt a Karlovy Vary-i Filmfesztivál fődíjáig, sőt, Hajdu a legjobb férfi színésznek járó díjat is elnyerte. A házaspárral a saját lakásukban zajló forgatásról, a rendszeren kívüliség szépségeiről és egy készséges zöldségesről is beszélgettünk.

A nyugdíjas cowboyok még egyszer megmutatják, ahogy csak ők tudják Peckinpah méltatlanul mellőzött filmjében. A Narancs filmes ásatása folytatódik!