8. Verzió

Tanja nyomában

  • - kyt -
  • 2011. november 3.

Film

Vajon mit keres Tanja, ez a lefegyverző mosolyú huszonéves holland lány egy dél-amerikai marxista-leninista fegyveres gerillamozgalomban, mitől hiszi, hogy ez a legjobb módja a világmegváltásnak? Erre kíváncsi a rendező, és egy lefegyverzően kemény és határozott, hatvanas holland nőhöz, Liduinéhez fordul segítségért, aki azon igyekszik, hogy az elfogott gerillákat meggyőzze mozgalmuk korlátolt és hazug értelmetlenségéről, ugyanakkor megvédje őket a hatalmi önkénytől. A lánnyal évek óta minden kapcsolat megszakadt, az sem kizárt, hogy maguk a gerillák büntetik, amiért egyszer, menekülés közben egyebek mellett a naplóját is elvesztette: nem éppen a boldogságról szólnak a bejegyzései.

Maga Liduine hozta nyilvánosságra őket - kinek ártott, kinek használt ezzel?

A rendező a lányt keresi, minket viszont Liduine érdekelne egyre jobban, a múltja, a kapcsolatai. Mi ez a kövülten konok, dühödt szenvedély, miféle titkolt, személyes okok bújhatnak meg a rendíthetetlen indulat mögött az egyre öncélúbb, immár gyermekrabló mozgalommal, de nem az egyes - jó útra térítendő - gerillákkal szemben?

Tanja tud angolul, elboldogul a számítógéppel, egyáltalán: holland, így az egyik parancsnok, mozgalmi nevén Mono Jojoy környezetébe kerül, akit a harcosok nemcsak védelmeznek, de azt is megakadályozzák, hogy szűkebb környezetéből bárki dezertáljon. Telik az élet és a filmidő, lassan, nagyon lassan földrajzi közelségbe kerülünk a lánnyal, Liduine kiléte viszont rejtély marad. Mono Jojoyt a film forgatása után nem sokkal megölték. De hol van Tanja és a mosolya?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.