8. Verzió

Tanja nyomában

  • - kyt -
  • 2011. november 3.

Film

Vajon mit keres Tanja, ez a lefegyverző mosolyú huszonéves holland lány egy dél-amerikai marxista-leninista fegyveres gerillamozgalomban, mitől hiszi, hogy ez a legjobb módja a világmegváltásnak? Erre kíváncsi a rendező, és egy lefegyverzően kemény és határozott, hatvanas holland nőhöz, Liduinéhez fordul segítségért, aki azon igyekszik, hogy az elfogott gerillákat meggyőzze mozgalmuk korlátolt és hazug értelmetlenségéről, ugyanakkor megvédje őket a hatalmi önkénytől. A lánnyal évek óta minden kapcsolat megszakadt, az sem kizárt, hogy maguk a gerillák büntetik, amiért egyszer, menekülés közben egyebek mellett a naplóját is elvesztette: nem éppen a boldogságról szólnak a bejegyzései.

Maga Liduine hozta nyilvánosságra őket - kinek ártott, kinek használt ezzel?

A rendező a lányt keresi, minket viszont Liduine érdekelne egyre jobban, a múltja, a kapcsolatai. Mi ez a kövülten konok, dühödt szenvedély, miféle titkolt, személyes okok bújhatnak meg a rendíthetetlen indulat mögött az egyre öncélúbb, immár gyermekrabló mozgalommal, de nem az egyes - jó útra térítendő - gerillákkal szemben?

Tanja tud angolul, elboldogul a számítógéppel, egyáltalán: holland, így az egyik parancsnok, mozgalmi nevén Mono Jojoy környezetébe kerül, akit a harcosok nemcsak védelmeznek, de azt is megakadályozzák, hogy szűkebb környezetéből bárki dezertáljon. Telik az élet és a filmidő, lassan, nagyon lassan földrajzi közelségbe kerülünk a lánnyal, Liduine kiléte viszont rejtély marad. Mono Jojoyt a film forgatása után nem sokkal megölték. De hol van Tanja és a mosolya?

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)