Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

8. Verzió

Tanja nyomában

  • - kyt -
  • 2011. november 3.

Film

Vajon mit keres Tanja, ez a lefegyverző mosolyú huszonéves holland lány egy dél-amerikai marxista-leninista fegyveres gerillamozgalomban, mitől hiszi, hogy ez a legjobb módja a világmegváltásnak? Erre kíváncsi a rendező, és egy lefegyverzően kemény és határozott, hatvanas holland nőhöz, Liduinéhez fordul segítségért, aki azon igyekszik, hogy az elfogott gerillákat meggyőzze mozgalmuk korlátolt és hazug értelmetlenségéről, ugyanakkor megvédje őket a hatalmi önkénytől. A lánnyal évek óta minden kapcsolat megszakadt, az sem kizárt, hogy maguk a gerillák büntetik, amiért egyszer, menekülés közben egyebek mellett a naplóját is elvesztette: nem éppen a boldogságról szólnak a bejegyzései.

Maga Liduine hozta nyilvánosságra őket - kinek ártott, kinek használt ezzel?

A rendező a lányt keresi, minket viszont Liduine érdekelne egyre jobban, a múltja, a kapcsolatai. Mi ez a kövülten konok, dühödt szenvedély, miféle titkolt, személyes okok bújhatnak meg a rendíthetetlen indulat mögött az egyre öncélúbb, immár gyermekrabló mozgalommal, de nem az egyes - jó útra térítendő - gerillákkal szemben?

Tanja tud angolul, elboldogul a számítógéppel, egyáltalán: holland, így az egyik parancsnok, mozgalmi nevén Mono Jojoy környezetébe kerül, akit a harcosok nemcsak védelmeznek, de azt is megakadályozzák, hogy szűkebb környezetéből bárki dezertáljon. Telik az élet és a filmidő, lassan, nagyon lassan földrajzi közelségbe kerülünk a lánnyal, Liduine kiléte viszont rejtély marad. Mono Jojoyt a film forgatása után nem sokkal megölték. De hol van Tanja és a mosolya?

Előző cikk a rovatban Bent és kint
Következő cikk a rovatban A nyolcadik

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.