Tekintettel az anyagcserénkre és a vérnyomásunkra - Vittorio Storaro operatőr

Film

"Bertolucci jobbik fele", a háromszoros Oscar-díjas (Vörösök; Apokalipszis most; Az utolsó császár) operatőr 68 éves és 40 esztendeje gyűri az ipart. Azt beszélik róla, hogy Goethe színelméletét követve alkotta meg a saját operatőri filozófiáját. Velencében beszéltünk vele.
"Bertolucci jobbik fele", a háromszoros Oscar-díjas (Vörösök; Apokalipszis most; Az utolsó császár) operatőr 68 éves és 40 esztendeje gyűri az ipart. Azt beszélik róla, hogy Goethe színelméletét követve alkotta meg a saját operatőri filozófiáját. Velencében beszéltünk vele.

Magyar Narancs: Fénnyel írni címmel adott ki háromkötetes tanulmányt.

Vittorio Storaro: A fény megadja, hogy egy olyan szótárral fejezzem ki magam, mint a vizuális grammatika. A szín pedig mindennek az utólagos elmélyítése, a fény különleges specialitása: a saját természetéből, vibrációjából adódóan valódi érzelmeket vált ki konkrét testi reakciókon keresztül.

MN: Tehát az írással egyenértékűnek tartja a fotografálást?

VS: Magam is írónak érzem magam. Van, aki szavakkal, ecsettel, vésővel ír, én a fénnyel. Valószínűleg azért választottam ezt az utat, mert apám, aki mozigépészként dolgozott, egész életében arról álmodozott, hogy a vetített képek alkotója lehessen. Õ rám testálta ezt a vágyát, én pedig szinte öntudatlanul a filmezés, a fotográfia bűvkörébe kerültem. Kezdetben a technikai oldala érdekelt szenvedélyesen, majd felfedeztem, hogy a technológia csak másodlagos a mesélés lehetőségéhez képest. Igazából senki nem magyarázta el nekem, hogyan kell hasznosítanom az ismereteimet a képrögzítésről, az optikáról, a világosításról, a szenzitometriáról.

MN: Azért lehettek mesterei...

VS: A Bazzoni testvérpár, Luigi, a rendező és Camillo, az operatőr. Majd megismerkedtem Bertoluccival, akinek kezdetben a segédoperatőre voltam. A Forradalom előtt című filmjével kezdődött a mi hosszú kapcsolatunk. Bárhogy is szépítjük, az esetek többségében az operatőr a technikai tudását mintegy végrehajtóként állítja a rendező szolgálatába. Nekem ez kevés. Szükségét éreztem egyfajta kulturális elmélyülésnek mindabban, ami körülveszi, érinti a képi megjelenítést. A festészettől az építészetig, a történelemtől a zenéig. Csak ezeknek az ismereteknek az együttes birtokában tudod igazán megérteni, hogy mit vár el tőled egy rendező.

MN: Jelenleg az aquiliai filmtechnológiai főiskolán tanít. Felteszem, hasonló szellemben oktatja a diákjait.

VS: Mindenekelőtt a kulturális, művészeti hiányosságaik pótlására törekszem. Ha jobban belegondolunk, minden kornak megvan a maga meghatározó kifejezési formája, amelyik irányadó a többi kifejezési forma számára. Az antik görögöknél ez a szobrászat és a filozófia, a reneszánsz korában a festészet, a 18. században a zene, a 19. században az irodalom. A 20. század óta a képek korát éljük. Ezért alapvető fontosságú a képiséghez tartozó minden kifejezési forma ismerete. A filmvásznon mindennek pontos jelentése van, és ezáltal szimbolikája. Egy film nézése közben energia árad felénk a vászonról, amely nemcsak a szemünkre hat, hanem az egész testünkre. Másként reagálunk teszem azt egy vörös vagy egy zöld tónusra. És egy adott kép nemcsak az anyagcserénket változtatja meg, hanem a vérnyomásunkat is.

MN: Ön a színkompozíciói művészi igényességéről híres. A történet, a szereplők, a színészek függvényében választ színeket?

VS: Sokat tanultam Eizensteintől, különösen a Színek című könyvéből. A színek nálam is a történet és a szereplők érzelmi vonalának a megjelenítését szolgálják. Úgy kezdek egy forgatást, hogy a karakterek, a színészek személyiségének ismeretében kiválasztom a kromatikus skálából a megfelelő színeket. Talán a legteljesebb mértékben Az utolsó kínai császárnál állt módomban alkalmazni a teljes színskálát a világrajövetel vörösétől a narancssárga Föld-szimbólumon át az uralkodói napsárgáig. Az életbe helyezkedés, az ismeretek zöldjétől a szabadság kékjén át a minden tapasztalatot, létélményt magába foglaló fehérig.

MN: Milyen rendezők hatottak önre leginkább?

VS: Kétségkívül Bertolucci ez a személy! Az ő figuráira jellemző, hogy soha nem lépnek elő teljes mivoltukban, soha nem tárják fel magukat egyértelműen. Ezért használtam az ő filmjeiben mindig annyi árnyékot. Szerettem az árnyékaként azonosítani magam. Francis Coppola már életem második részéhez tartozik, a színek és az érzelmek világához. Igaz, eleinte nem akartam vállalni az Apokalipszis most fotografálását.

MN: Miért?

VS: Megijedtem. Féltem. A Huszadik század és az Utolsó tangó Párizsban erős pszichológiai hatásából fejest ugrani az ismeretlenbe. Hatalmas dimenziókban, katonai helikopterek cirkálása közepette, a "time is money" szemlélet szigorú szabályai között, mígnem szabad kezet kaptam Coppolától a megfelelő tónusok létrehozására.

MN: Milyen egyéb tapasztalatok marasztalták Hollywoodban?

VS: Warren Beattyvel a Dick Tracy volt jelentős állomás, aminek a képi világa a német expresszionizmusból táplálkozott.

MN: Kik azok a színészek, akiket élmény volt fényképezni?

VS: Marlon Brando a legmagnetikusabb színész, akivel valaha találkoztam.

MN: Három tőrőlmetszett "látványmozival" szerzett nemzetközi dicsőséget. Mit jelentenek önnek az Oscar-díjak?

VS: Szinte minden létező filmfesztiválon voltam már díjátadó, díjátvevő vagy éppen zsűritag, zsűrielnök. Így állítom, hogy mind közül az Academy Award a legkomolyabb. Mentes attól a fajta politikától, hogy "díjazzuk már mondjuk az olaszokat, mert már olyan régen nyertek". Ez a legmagasabb szakmai elismerés: a forgatókönyvírók szavaznak a forgatókönyvírókra, a rendezők a rendezőkre, és így tovább. Ez az egyetlen díjkiosztó, ahol még a zsűri sem tudja előre a győztesek nevét.

MN: Milyen hatással vannak a munkájára az új technikák?

VS: A mi szakmánk ugyanolyan, mint régen. A digitalizáció leegyszerűsítette és bizonyos mértékben megkönnyítette a dolgunkat. Annyiban változott csupán, hogy komolyabb együttműködést igényel a digitális speciális effektek tervezőivel. A valódi képek és a szintetikus képek komputertechnikával készített kombinációjának egyik legszebb példája A kis Buddha megvilágosodás jelenete. Amint a négy elemből felszálló digitális tűzcsóva virágesővé változik.

MN: Manapság alig készít olasz filmeket. Miért?

VS: Itáliában rengeteg individualista film készül, a rendezők maguk mesélik el a valóságukat. Hiányzik egy szélesebb perspektíva, a mi mozink eléggé provinciális. Hiányoznak a nagy nevek is. A fiatalok azt gondolják, hogy egy forgatókönyv megírásával hipp-hopp teljes körű alkotókká válhatnak. Nem így van. Csak elfecsérlik az energiáikat, és képtelenek átlátni a filmkészítés különböző fázisait. Azt tanácsolom nekik, hogy hagyatkozzanak szakemberekre, akik értenek a maguk mesterségéhez. Fellininek öt forgatókönyvírója volt. Nem fejlődik az ember magától, csak mások tudásával és megszerzett tapasztalatával együtt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.