Testcsere

  • 2011. november 30.

Film

 


Nem volna igazságos két végigröhögött óra után azon sopánkodni, hogy néhány altesti poén is becsusszant a filmbe, és a végén szájba rágják a tanulságot. Persze.

 

S a kiindulópont is egy nagy marhaság. Van két kamaszkori jóbarát. Harminc felé közeledve Mitch még mindig felfedezésre váró, de reklámfilmezésen túl soha nem jutó színész (ám henyéléstől a csajozásig mindent megengedhet magának, ami szerény büdzséjébe belefér), Dave viszont menő ügyvéd és lelkiismeretes családapa, menő terepjáróval fejezi ki társadalmi megbecsültségét (ám arról már nem is ábrándozik, hogy azt tegye, amit valójában szeretne). Mígnem egy közös lerészegedést követően egymás testében ébrednek fel, s a másik életét kénytelenek élni. Amit előző este még kölcsönösen irigyeltek, az most elviselhetetlen: a laza segédszínész egy üzleti tárgyaláson kénytelen helytállni, valamint szembesülni a számára addig csak csábításhoz előmosakodott formában létező női nem egy másik, idegenül vegetatív oldalával. A karót nyelt jogász viszont egy pornófilmforgatás közepén találja magát, és barátja sajátos szexuális életébe kellene bekapcsolódnia.

A film ebből a helyzetből meríti a humorát, s igen okosan nem pakol rá semmi egyebet. Szereplői nem retardált karikatúrák, hanem hézagmentes komolysággal végigjátszott karakterek, Jason Bateman és Ryan Reynolds az emberi esendőségből építkezve, a társadalmi szerepek mögött bujkáló kisfiút előcsalogatva mutatják fel a vágyak természetére vonatkozó örök konklúziót, mely szerint a beteljesületlenségnél csak a beteljesedés kínosabb.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.