Testcsere

  • 2011. november 30.

Film

 


Nem volna igazságos két végigröhögött óra után azon sopánkodni, hogy néhány altesti poén is becsusszant a filmbe, és a végén szájba rágják a tanulságot. Persze.

 

S a kiindulópont is egy nagy marhaság. Van két kamaszkori jóbarát. Harminc felé közeledve Mitch még mindig felfedezésre váró, de reklámfilmezésen túl soha nem jutó színész (ám henyéléstől a csajozásig mindent megengedhet magának, ami szerény büdzséjébe belefér), Dave viszont menő ügyvéd és lelkiismeretes családapa, menő terepjáróval fejezi ki társadalmi megbecsültségét (ám arról már nem is ábrándozik, hogy azt tegye, amit valójában szeretne). Mígnem egy közös lerészegedést követően egymás testében ébrednek fel, s a másik életét kénytelenek élni. Amit előző este még kölcsönösen irigyeltek, az most elviselhetetlen: a laza segédszínész egy üzleti tárgyaláson kénytelen helytállni, valamint szembesülni a számára addig csak csábításhoz előmosakodott formában létező női nem egy másik, idegenül vegetatív oldalával. A karót nyelt jogász viszont egy pornófilmforgatás közepén találja magát, és barátja sajátos szexuális életébe kellene bekapcsolódnia.

A film ebből a helyzetből meríti a humorát, s igen okosan nem pakol rá semmi egyebet. Szereplői nem retardált karikatúrák, hanem hézagmentes komolysággal végigjátszott karakterek, Jason Bateman és Ryan Reynolds az emberi esendőségből építkezve, a társadalmi szerepek mögött bujkáló kisfiút előcsalogatva mutatják fel a vágyak természetére vonatkozó örök konklúziót, mely szerint a beteljesületlenségnél csak a beteljesedés kínosabb.

Neked ajánljuk