ÛRTURISTÁK

Film

Tán mert a legtöbbünk már a villanykapcsoló titokteljes rejtélyét is megemésztetlenül illeszti napi gyakorlatába, bizony az űrhajózásra (s a tudomány megannyi más kortárs diadalára) jobbára csupán kampányszerűen tudunk rácsodálkozni. Túl a szuperhatalmak hajdani versenyfutásán, legutóbb az űrturizmus újdonat intézménye kínált ilyen lehetőséget: a 20 millió dollárért elérhető "végső álom", a kitenyésztett kozmonauták mellett immár hétköznapi civil milliárdosok számára is megszerezhető élmény alighanem nagyobb publicitást kapott, mint a szovjet-orosz és amerikai űrprogramok utolsó két évtizede együttvéve.
Erről a jelenségről szól Christian Frei tavaly elkészült s azóta már a Sundance fesztiválon is díjazott dokumentumfilmje - líraian el-elmélázva, ám elgondolkodtatóan egymás mellé iktatva a fent és a lent, a Nemzetközi Ûrállomás és a Bajkonurt körülburjánzó kazah valóság ábrázolatát.

Amíg a narrátorként foglalkoztatott, rokonszenvesen pösze norvég fotós kedves banalitásait hallgatjuk a néhai Szovjetunióról és annak egykoron oly diadalmas űrhódításairól, elénk tárul a posztszocialista lepusztultság érzékletes közép-ázsiai variánsa. A helyi múzeumban az első bajkonuri számítógép, az 1957-es Ural monstrumát mutogatják, s az űrhajós tematika ma is szinte az egész épített környezetet uralja: hol egy játszótéren, hol egy panelház oldalfalán tűnik fel az égboltot hasító szovjet dicsőség emlékezete. S miközben az iráni születésű amerikai hölgy, a privát űrkutatási alapítványt gründoló Anousheh Ansari a kilövésre készül, az űrhulladékra, visszahulló rakétamaradványokra vadászó serény kazahok jó korán teherautóra szállnak, hogy elsőként érjenek az értékes fémek közelébe, melyekből tető és főzőlábas egyaránt kitelik.

Végezetül Charles Simonyi is felbukkan a filmben, amint űrhajós előtanulmányait folytatja és űreledelt kóstol. Szavaiból kitetszik, hogy alighanem jobban érti és ismeri a közeget, mint az érdeklődő nyugatiak. Hiába, a mi fiunk!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.