Film

Vakszerencse

  • - kg -
  • 2013. november 17.

Film

Nem kifejezetten a hitelességet szolgálja, ha Gemma Arterton bármiféle milliárdos vállalkozás vezetőjeként gördül be a filmvászonra, és hát Justin Timberlake sem az a könnyen megkedvelhető hőstípus, de ezek olyan papírformadolgok, különben is, Brad Furman előző filmjével (Az igazság ára) épp azt bizonyította, hogy az ilyenek (és Matthew McConaughey) ellenében is lehet szórakoztató thrillert csinálni.

A Vakszerencse nem is indul rosszul, az első három percben energikusan közlekedik a kamera, ügyesen kerüljük, hogy hosszabban kelljen elidőzni Timberlake arcjátékán, s így az sem feltűnő, hogy az általa alakított fiatalember épp élete drámáját kénytelen elszenvedni, amikor maradék pénzét online szerencsejátékon szeretné megsokszorozni. Ha menne neki, sohasem hozná össze a sors az online szerencsejátékok Puerto Ricóban székelő pápájával, akit az online-szerencsejáték-pápák alakításában nem túl járatos Ben Affleck játszik a method acting által előírt borostával. Józan emberi számítás szerint annyi Oscar-díjjal, amennyi Afflecknek van (egy ráadásul forgatókönyvírásból) az ember nem bólint rá olyan forgatókönyvekre, melyek szerint Costa Rica egy nagy, feszített víztükrű medence, melynek partján tömött bajszú, korrupt rendőrök és fürdőruhamodellek élnek, meg egy hónaljban izzadó FBI-os, néhány szegény és fél tucat gringó. De olyan könyvre sem mond igent az ember, ha nincs rászorulva, melyben a párbeszédek egy olyan kamasz szókészletét idézik, aki túl sokat nézte a Tőzsdecápákat, ahelyett, hogy bepakolta volna a táskáját másnapra.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.