A rizs a legrégebben termelt gabona, amelyet globálisan mintegy 12 millió hektáron termelnek, és a fogyasztása évről évre növekszik. A rizs adja a világ összes gabonatermésének majd’ egyharmadát, másfél milliárd embernek alapélelmiszere. Felhasználásának számtalan módja akad a magyar konyhában is, a nemzetközi gasztronómiában meg aztán végeláthatatlan az ikonikus, rizses ételek sora.
Paella (spanyol, nem kell bemutatni), plov (közép-ázsiai, üzbég) bárány- vagy ürühúsból, zöldségekkel (gyakran speciális edényben) főzött húsos rizs, pulao (ugyanez Indiában, többnyire zöldségfókusszal), birjáni (a legjobb indiai bárányos rizses hús), nasi goreng (indonéz pirított rizs tojással), jambalaya (New Orleans-ban és a déli államokban népszerű rizses egytálétel garnélával, kolbásszal, fűszerekkel), tahdig (a perzsa rizsfőzés művészete, aranyszínű, ropogós réteggel), kushari (egyiptomi utcai étel rizzsel, lencsével), bibimbap (az egyik leghíresebb koreai fogás, sok színnel, sok zöldséggel, sercegő edényben) – minden nemzetnek megvan a maga rizses étele. A birjánit indiai ételként tartjuk számon, pedig eredetileg a perzsa konyhából érkezett, a neve is a perzsa „birian” (főzés előtt pirítani) és „birinj” (rizs) szavakból ered. Ahány vidék és ahány család, annyi recept és elkészítési mód. Hagyományosan lassan, faszénen készült, az edényt pedig szorosan lefedték egy tésztaréteggel, így a rizs a fűszeres gőzben párolódott meg. Ezt nyugodtan elhagyhatjuk, úgyis pazar lesz. Akár húsvétkor.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
