Fánkszezon

Erdélyi tejfölös fánk – Kövi Pál nyomán

Itt a farsang, áll a bál, dübörög a fánkszezon. Amilyen egyszerű a fánk elkészítése, olyan nagy odafigyelést igényel, hogy valóban tökéletes legyen. A tésztája akkor jó, ha levegős, hólyagos, könnyű, a legnagyobb titka pedig mindössze annyiból áll, hogy a sütés után azonnal, frissen kell fogyasztani. Sütőben sült fánk is létezik, azonban sajnos soha nem lesz még hasonló sem, mint egy hagyományosan, bő zsiradékban kisütött. Ha valakinek van kedve fánkkísérletekhez, bőven tud a világból ihletet meríteni, hiszen szinte minden nemzetnek akad valamilyen fánkfélesége. Sőt a magyar konyhában is bőven van válogatni való, a klasszikus, szalagos fánktól a csavart csörögén át a szuperegyszerű, szaggatott túrófánkokig.

Fánk sütésénél kulcsfontosságú az olaj hőmérséklete. Ha túl forró, akkor csak kívül sül meg, belül nyers marad a tészta. Ha nem elég meleg, akkor pedig túl sok olajat szív fel. Kb. 170 fok az ideális. Ha nincs ételhőmérőnk, a legjobb, ha egy csipet tészta bedobásával győződünk meg arról, elérte-e a kívánt hőfokot a zsiradék. Ha apró buborékokat vet és felveti a tésztát a felszínre, kezdhetjük a sütést. Az olaj (vagy zsír) annyi legyen, hogy a fánk ne érjen le az edény aljára. Az ízesítéssel is lehet kísérletezni, tölthetjük, márthatjuk, szórhatjuk. Töltött fánkot legkönnyebben habzsák segítségével tudunk készíteni.

A fánk aljában egy kis rést vágunk, azon keresztül töltjük meg krémmel vagy lekvárral. Különleges fánkokat tudunk kreálni, ha házi, ízesített porcukrokkal szórjuk meg. A porcukrot összekeverhetjük például kávédarálóban megőrölt, szárított narancshéjjal, készen kapható, pink málnaporral vagy akár finomra porított kávéval. Az alábbi fánk Kövi Pál Erdélyi lakoma című kötetéből származik, tésztáját tejföl gazdagítja, állaga mégis légies, habkönnyű. Az eredeti recept rögtön dupla mennyiségre szól, azaz 30 darab fánkra – soknak tűnhet, de annyira finom, hogy annyi is elfogy azon nyomban. Közvetlenül sütés után kell fogyasztani!