Omlós, porhanyós linzertészta, rajta édes, citromhéjjal ízesített túrókrém, majd cukrásztól vagy cukrászdától függően, különböző mennyiségű tojáshab, valamint valahol némi sárgabaracklekvár – néha a tésztarétegen, néha a habos rácsok között. A Rákóczi-túrós a klasszikus magyar sütemények egyik legnépszerűbbje. A legtöbb forrás szerint Rákóczi János séf a megalkotója és névadója, igazán híressé pedig az 1958-as brüsszeli világkiállítás alatt vált, ott ugyanis a magyar pavilon éttermében kínálták. Később számos más teória is napvilágot látott, legutóbb Geri Ádám gasztrorégész eredt a nyomába. Eszerint a Rákóczi-túrós legrégebbi, nyomtatásban megjelent receptje 1933-ban Magyar Elek, vagyis az Ínyesmester Pesti Napló-beli állandó rovatában debütált. A gasztrorégész a leszármazottakat is kikérdezte, „…visszaemlékezéseik alapján Rákóczi János talán egyszer, ha készítette otthon a süteményt. És ha ez még nem lenne elég: semmi jel nem utal arra (értsd: semmi írásos nyoma nincsen), hogy Rákóczi János valaha azt állította volna, ezt a süteményt ő találta ki. 1964-es szakácskönyvében szerepel a recept, de ott megtalálható számos olyan étel, ami bizonyíthatóan nem az ő találmánya.” (Forrás: gasztroregesz.hu) A Rákóczi-túrós pontos eredetét tehát homály fedi, ez azonban nem von le semennyit az élvezeti értékéből – igen finom az eredeti változat is. Az alábbi receptben azonban palacsintatorta formát ölt: a túrós töltelék és a lekvár a palacsintarétegek közé kerül, a hab pedig a tetejére. Anyák napjára is tökéletes desszert!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
