Az alábbi leves egy javaslat arra, hogyan tudjuk némileg változatosabbá tenni a sütőtökkrémlevest, hogy márciusig ne unjuk meg. Paradicsommal, indiai ihletésű fűszerezéssel egész más karaktert kap, esős, hűvösebb időben életmentő, náthára is remek gyógyír. A belevaló ráadásul a csicseriborsó, amely hazai pályán is megterem, és a jövő élelmiszerei között is előkelő helyet fog kapni, nem árt tehát, ha megbarátkozunk vele, és gyakrabban használjuk a hétköznapi főzésünkben. Tény és való, friss csicserivel időigényesebb, mint ha konzervet használnánk (természetesen utóbbi is teljes mértékben elfogadható), cserébe ízes főzővize adja a leves alaplevét.
A csicseriborsó az egyik legízletesebb borsóféle, mindemellett egyike a legegészségesebbeknek is. A mediterrán vidékről származik, neve a latin cicer szóból ered – Cicero állítólag az orra hegyén éktelenkedő, borsóformájú bibircsók miatt kapta nevét. Olyan sokféleképpen élvezhető, hogy egy hónapig is használhatnánk, s nem unjuk meg. Alacsony a glikémiás indexe – azaz nem maradunk utána éhesek. Igen magas proteintartalma miatt kiváló vegetáriánus alapanyag. Különböző elkészítési módjain keresztül szinte végigehetjük a világot (pont, mint a pacal).
Indiában az egyik legfontosabb fehérjeforrás, curryket, főzelékeket készítenek belőle. Az olaszok a mi bablevesünkhöz hasonló sűrű levesnek (pasta e ceci) vagy a lisztjéből készülő vékony lepénynek (farinata) fogyasztják. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában hummuszként, azaz citromos, fokhagymás püréként vagy fűszeres raguként, tagine-ként, illetve kuszkusszal kerül az asztalra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
