chili&vanília

Enchiladas

Gasztro

Nem mintha június elején óriási lenne az igény laktató, húsos ételekre. Az itt ajánlott enchiladas, vagyis mexikói töltött palacsinta azonban két dolog miatt kap itt most mégis helyet: egyrészt az egyik legjobb módja a maradék sültek újrafelhasználásának, másrészt igazi bombabiztos alaprecept, gyakran fogják készíteni, amolyan igazi alapdarab. Minimális munka, garantált siker. Előnyei: a paradicsomszószt még főzni sem kell, egyszerűen össze kell botmixerrel pürésíteni a natúr szószt hagymával, fokhagymával, fűszerekkel. Továbbá töltelékként bármit fel lehet használni, bármilyen maradék sült vagy főtt húst, akár a vasárnapi húslevesből megmaradt főtt csirkét is. Ha ilyen nincs kéznél, akkor darált húsból is lehet gyors tölteléket készíteni. A tortilla az egyetlen különlegesebb alapanyag, ami kell hozzá, az már azonban szerencsére könnyen beszerezhető, érdemes otthon tartani. Előre is össze lehet állítani, ami szintén nem egy utolsó szempont. A enchiladas szó eredetileg az „enchilar”, vagyis chilit adni valamihez szóból ered, ősi változatában a kukoricalisztből készített tortillát egyszerűen chiliszószba mártották. A töltelék később jött, és valójában bármi lehet: hús, burgonya, bab, rizs vagy ezek tetszőleges kombináció­ja. Avokádókrém és saláta jöhet mellé.

Enchiladas – mexikói töltött palacsinta

Hozzávalók (6 adag)

1 liter natúr paradicsomszósz

1 hagyma, finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

1 teáskanál római kömény

1 kávéskanál fahéj

1 kávéskanál csípős paprikakrém vagy Tabasco

6 db nagy átmérőjű tortillalap

50 dkg maradék sült vagy főtt hús

2,5 dl tejföl

20 dkg reszelt sajt

A sütőt előmelegítjük 200 Celsius-fokra. Először elkészítjük a nyers paradicsomszószt: hozzáadjuk a finomra aprított hagymát, a fokhagymát és a fűszereket. Sózzuk, borsozzuk. Az egészet botmixerrel összeturmixoljuk. Előkészítünk egy kb. 25×30 cm-es tepsit, ebbe tesszük majd a betekert tortillákat. Az aljára kanalazzuk a paradicsomszósz egyharmadát. A maradék sült vagy főtt húst darabokra tépkedjük vagy aprítjuk. Egy-egy tortillát vékonyan, kenőtoll segítségével megkenünk egy kevés paradicsomszósszal, ez kissé felpuhítja, és könnyebben tekerhető, szaftosabb lesz. A közepébe helyezünk néhány evőkanálnyi sült húst, egy evőkanál tejfölt, majd palacsintaszerűen feltekerjük. A tepsibe fektetjük mind a hat, megtöltött tortillát. Leöntjük a maradék paradicsomszósszal, majd megszórjuk a reszelt sajttal. Kb. 30 percig sütjük, amíg a sajt elolvad és megpirul. Zöld salátával, esetleg avokádókrémmel tálaljuk.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.