Kjongdong (Gyeongdong) piac, Szöul. Dél-Korea legnagyobb gyógynövénypiaca, amely az ország gyógynövényforgalmának 70 százalékát látja el, itt terítik a koreai orvoslásban kiemelt szerepet játszó ginzenggyökér java részét is. Sok száz éve hagyományosan ez a városrész volt a jellemzően hegyekből érkező növények gyűjtőpontja, magát a piacot azonban csak 1960-ban alapították. Több mint ezer szaküzlet és a keleti gyógyításra specializálódott klinika található a környéken, de a hatalmas, háromszázezer négyzetméteres területen zöldség- és gyümölcs, valamint halkereskedelem is zajlik. A közönség elsősorban idősebbekből áll, a fiatalok egyre kevesebbet főznek, nem piacoznak. A környék rehabilitációja keretében azonban a régi színházból az egyik divatos kávézólánc alakított ki retro-indusztriális, az eredeti dizájnra hivatkozó, trendi kávézót, a huszonéves generáció pedig özönlik, imádják az új kulturális platformot, amelynek köszönhetően kapcsolódni tudnak a környék örökségéhez.
Egy februári szombat reggelen a piac pont úgy nyüzsög, ahogy egy hétvégi piacnak kell, húzza-vonja mindenki a banyatankját, amelyet megtölt az évszak zöldségeivel, alapanyagaival. Téli szezonjuk van a gyökérzöldségeknek, köztük olyan, számunkra egzotikusabbaknak, mint például a bojtorjángyökér (burdock root), vagy a harangvirággyökér (bellflower root). A zöldek minden koreai piacon lenyűgözőek, majd kicsattannak a spenótok, fejes saláták, perillalevelek, az árusok ráadásul ezeket tisztítva, levelekre szedve, gyönyörűen prezentálják. Érkeznek az első, kora tavaszi hajtások és rügyek, amelyek a koreai konyhában nagyon fontos szerepet játszanak, külön kulináris kategóriát képviselve. A fokhagyma kapható pucolva, gerezdekre szedve, a friss gyömbér darálva, a lótuszgyökér hámozva, szeletelve. A háziasszonynak alig marad dolga!
A leghosszabb, kígyózó sorok azonban nem ezeknél tömörülnek, hanem a frissen gyúrt rizsnudlimasszás üzleteknél. Február 10-én ünneplik ugyanis a koreai új évet, a szollalt, ennek az ünnepi levese a tokkuk, egy laktató marhahúsleves, korong alakú rizstésztával. A tészta formája a pénzt és a tisztaságot, egészséget idézi. A rizskorongot csomagolva, készen is lehet kapni, de az igazi háziasszonyok ilyenkor a frisset választják – esetleg az előgőzölt, már korongokra szeletelt változatot, az igazán megszállottak pedig a henger formájú frisset, s azt majd maguk vágják a megfelelően vastag karikákra. A levesben főtt marhahúsból csak egészen keveset tesznek a tálkákba, az egyik legjobb dolog, ami pedig a többi hússal történhet, az alább ajánlott, szójaszószos marhaszegy (csang-csorim – jang-jorim), amit ún. pancshanként, azaz apró kisköretként tálalnak – olyan ízes, hogy egész kis mennyiség is megízesít egy tál főtt rizst. A vasárnapi marhahúsleves maradék főtt húsát is remekül lehet így felhasználni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
