A feijoada (ejtsd: fézsuádá) a brazil konyha egyik leghíresebb egytálétele, nagy családi és baráti összejövetelek fogása, brazil nemzeti büszkeség és nemzeti étel. Az elnevezés a feijao (bab) szóból ered. Lassan főtt feketebab-ragu, amely kifejezetten közel áll a magyar ízléshez, egzotikus fűszer ugyanis nincs benne, mindenféle füstölt és fura húsféle annál inkább. Gyakran marha- és sertéshús, valamint fűszeres kolbász is kerül bele, máskor csak némi füle-farka, például malacköröm és fül. Ezek hihetetlenül puhára főnek a raguban, nem kell tőlük félni, de aki ezektől az alkatrészektől ódzkodik, nyugodtan maradhat a színhúsnál.
A története szerint a Brazíliába érkező rabszolgák fejlesztették ki, és mivel nemesebb húsrészekhez nem jutottak, azokkal az olcsóbb darabokkal kellett megfőzniük, amelyeket a gazdáik már nem használtak fel. Más források szerint inkább az észak-portugáliai Minho tartományból származhat, mivel az Afrikából érkező rabszolgák többnyire muszlimok voltak, s nem ettek sertéshúst. Mindenesetre a mai napig kedvenc családi étel, amit nem is lehet kis adagban főzni. A tálalása is speciális: a rizsen és paradicsomsalátán kívül fonnyasztott kelfélét és farofát adnak mellé. Utóbbi vajon pirított maniókadara (itthon kapható pl. a Szép Kis India boltban), az autentikus változat elképzelhetetlen nélküle, de valójában inkább a telítettség érzetet elégíti ki, mint az ízlelőbimbókat. A mellé adott narancs pedig nem retró díszítőelem, hanem a nehezebb, zsírosabb falatok között némi savat és könnyítést hoz. Élvezet főzni is, enni is, igazi komótos, hétvégi projekt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
