rés a présen

„Főzni bárhol lehet”

  • rés a présen
  • 2022. május 18.

Gasztro

Steiner Kristóf történetmesélő és vegán szakács

rés a présen: Mivel foglalkoztál a főzés előtt?

Steiner Kristóf: Gyerekkoromtól kezdve történetmesélő szerettem volna lenni, és nagyon nyitott voltam mindenféle kreatív dologra. Tizenévesen szerepet kaptam a Játékszínben, meg szinkronmunkáim lettek, és mindez elindított valahogyan a média irányába. Újságírással és televíziózással is foglalkoztam, de utóbbiban úgy éreztem magam, mintha mások forgatókönyvei szerint kellene élnem az élete­met. A gasztronómia viszont mindig a szenvedélyem volt. Imádtam kísérletezni a főzéssel már gyerekkoromban is, a szüleim legnagyobb meglepetésére, akiket ez nem érdekelt különösebben. Gasztronómiai témákban is publikáltam és azt nagyon élveztem, de a nagy változás akkor következett be, amikor már Tel-Avivban éltem, és az újságírás mellett saját vegán ebédcsomagokat szállítottam házhoz, suliba meg munkahelyre. Akkor még egyáltalán nem volt elterjedt a vegán konyha. Mindenről tudósítottam az Instagramomon (@kristofsteiner) és lett vagy nyolcezer követőm. Egyszer rám írt a Mautner Zsófi, hogy Tel-Avivba jön, és szeretné megkóstolni a főztömet. Eljött a totál szürreális, bohém loftunkba, leült, kihoztam az ételeket egymás után, ő megette, majd közölte, hogy élete egyik legmeghatározóbb vacsorája volt, és hogy őrült lennék, ha nem írnék szakácskönyvet. Akkoriban mindenki szakácskönyvet írt, így nem volt igazán kedvem hozzá, de életemben először gyűjteni kezdtem a receptjeimet. Ezekből jött létre nyolc éve a Kristóf konyhája című első szakácskönyvem, amely bestseller lett. Aztán követte még három, és a Kristof’s Kitchen című YouTube-show. Ezzel párhuzamosan születtek együttműködések, különböző szállodák, éttermek kerestek meg azzal, hogy veganizáljam a menüiket.

rap: Mit jelent a veganizálás?

SK: Olyan opciókat kitalálni a reggelire, az ebédre vagy a vacsorára, amelyben csak növényi eredetű alapanyagok vannak. Budapesten ebben a pillanatban öt étteremben szerepelnek az étlapon a receptjeim. De van olyan hamburgerező, ahol a vegán burgerem a második legnépszerűbb.

rap: Miért lettél vegán?

SK: Az állatok jogainak a megértéséből ered az, hogy nem eszem már állati eredetű ételeket. Aztán, ahogy egyre többet kutattam a témában, az ökoszisztémáról való gondoskodás is nagyon fontossá vált. Ha csak lehet, helyi alapanyagokkal dolgozom. Egyébként óriási húsevő voltam, és most sem undorodom a hústól. Mindig megkérdezik a vegánokat, hogy ha nem akarnak húst enni, miért keresik mégis annyira a húsra emlékeztető állagú vagy ízű ételeket. Hát ezért. Hiszek abban, hogy kreativitással, kísérletezéssel és tanulással bármilyen íz és állag megteremthető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.