rés a présen: Mivel foglalkoztál a főzés előtt?
Steiner Kristóf: Gyerekkoromtól kezdve történetmesélő szerettem volna lenni, és nagyon nyitott voltam mindenféle kreatív dologra. Tizenévesen szerepet kaptam a Játékszínben, meg szinkronmunkáim lettek, és mindez elindított valahogyan a média irányába. Újságírással és televíziózással is foglalkoztam, de utóbbiban úgy éreztem magam, mintha mások forgatókönyvei szerint kellene élnem az életemet. A gasztronómia viszont mindig a szenvedélyem volt. Imádtam kísérletezni a főzéssel már gyerekkoromban is, a szüleim legnagyobb meglepetésére, akiket ez nem érdekelt különösebben. Gasztronómiai témákban is publikáltam és azt nagyon élveztem, de a nagy változás akkor következett be, amikor már Tel-Avivban éltem, és az újságírás mellett saját vegán ebédcsomagokat szállítottam házhoz, suliba meg munkahelyre. Akkor még egyáltalán nem volt elterjedt a vegán konyha. Mindenről tudósítottam az Instagramomon (@kristofsteiner) és lett vagy nyolcezer követőm. Egyszer rám írt a Mautner Zsófi, hogy Tel-Avivba jön, és szeretné megkóstolni a főztömet. Eljött a totál szürreális, bohém loftunkba, leült, kihoztam az ételeket egymás után, ő megette, majd közölte, hogy élete egyik legmeghatározóbb vacsorája volt, és hogy őrült lennék, ha nem írnék szakácskönyvet. Akkoriban mindenki szakácskönyvet írt, így nem volt igazán kedvem hozzá, de életemben először gyűjteni kezdtem a receptjeimet. Ezekből jött létre nyolc éve a Kristóf konyhája című első szakácskönyvem, amely bestseller lett. Aztán követte még három, és a Kristof’s Kitchen című YouTube-show. Ezzel párhuzamosan születtek együttműködések, különböző szállodák, éttermek kerestek meg azzal, hogy veganizáljam a menüiket.
rap: Mit jelent a veganizálás?
SK: Olyan opciókat kitalálni a reggelire, az ebédre vagy a vacsorára, amelyben csak növényi eredetű alapanyagok vannak. Budapesten ebben a pillanatban öt étteremben szerepelnek az étlapon a receptjeim. De van olyan hamburgerező, ahol a vegán burgerem a második legnépszerűbb.
rap: Miért lettél vegán?
SK: Az állatok jogainak a megértéséből ered az, hogy nem eszem már állati eredetű ételeket. Aztán, ahogy egyre többet kutattam a témában, az ökoszisztémáról való gondoskodás is nagyon fontossá vált. Ha csak lehet, helyi alapanyagokkal dolgozom. Egyébként óriási húsevő voltam, és most sem undorodom a hústól. Mindig megkérdezik a vegánokat, hogy ha nem akarnak húst enni, miért keresik mégis annyira a húsra emlékeztető állagú vagy ízű ételeket. Hát ezért. Hiszek abban, hogy kreativitással, kísérletezéssel és tanulással bármilyen íz és állag megteremthető.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
