A hatvanas-hetvenes években a XI. kerületi Fővárosi Művelődési Ház kívülről szürke volt, mint a Warszawa taxik és a vonatablakok, ám odabent valóságos mesevilág valósult meg. Volt itt minden: bélyegszakkör és rockklub, szombaton diszkó, vasárnap mozi, mind közül talán a táncház volt a legnépszerűbb. „1973-ban az első nyilvános táncházat a Fővárosi Művelődési Házban tartották, ahol a Halmos–Sebő–Éri trió zenélt” – írják a még ma is működő művelődési ház honlapján. Mert igaz ugyan, hogy ma már nyoma sincs a régi, masszív szocreál kultúrháznak, ám a helyére épült társasházakban nemcsak hipermarketek vannak; az egyik bejárat fölött három betű – FMH – jelzi, hogy a Fővárosi Művelődési Ház a megváltozott körülmények között is működik. A programajánlat a régi időkbe repít: emlékeztetnek: az Illés klub, Muzsikás klub, az Echo II. nevű zenekar koncertje. De pont görög táncház nincs, pedig időközben a szemközti ház (Fehérvári út 48.) földszinti homlokzatát vakító fehér-kékre festették, és még azt is kiírták, hogy „egy csipetnyi Görögország”. Meg azt, hogy „faszénen sült ételek”, és azt is, hogy „souvlaki”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
