chili&vanília

Hommage à Galimbertik

Gasztro

Makrélafilé ciderben párolt almával és sült karfiollal

A nemrég zárult, A Galimbertik című kiállítás két képe ihlette az alábbi ételt, amely a művészeti kapcsolódás nélkül, önmagában is maximálisan megállja a helyét. A kiindulási pontok: az egyik kép Galimberti Sándor Párizsban festett Karfiolos csend­élete, a másik pedig első felesége, a cseh Lanov Mária Normandiában festett Vörösmárna és makréla című festménye. Elsőként az ábrázolt alapanyagok esztétikája – forma- és színvilága – volt az ihletadó, ezek visszaköszönnek a konyhanyelvben is. Fontos szempont volt, hogy kulinárisan érvényes és élvezhető étel szülessen, olyan, amelynél az ízek nem esnek áldozatul az esztétikum oltárán, és amelyet bárki el tud otthon készíteni. Normandiai makrélareceptből indult az étel, ebbe házasítottam be Galimberti Sándor karfiolját. A festőnő képén szereplő halmodellek minden valószínűség szerint egy normandiai halpiacról kerülhettek a nő elé (az 1900-as évek legelején járunk), így nagy a valószínűsége, hogy létezik jellegzetes, normandiai elkészítési mód, például a cider (almabor) felhasználásával. Makréla helyett más hallal is készíthetjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.