A nemrég zárult, A Galimbertik című kiállítás két képe ihlette az alábbi ételt, amely a művészeti kapcsolódás nélkül, önmagában is maximálisan megállja a helyét. A kiindulási pontok: az egyik kép Galimberti Sándor Párizsban festett Karfiolos csendélete, a másik pedig első felesége, a cseh Lanov Mária Normandiában festett Vörösmárna és makréla című festménye. Elsőként az ábrázolt alapanyagok esztétikája – forma- és színvilága – volt az ihletadó, ezek visszaköszönnek a konyhanyelvben is. Fontos szempont volt, hogy kulinárisan érvényes és élvezhető étel szülessen, olyan, amelynél az ízek nem esnek áldozatul az esztétikum oltárán, és amelyet bárki el tud otthon készíteni. Normandiai makrélareceptből indult az étel, ebbe házasítottam be Galimberti Sándor karfiolját. A festőnő képén szereplő halmodellek minden valószínűség szerint egy normandiai halpiacról kerülhettek a nő elé (az 1900-as évek legelején járunk), így nagy a valószínűsége, hogy létezik jellegzetes, normandiai elkészítési mód, például a cider (almabor) felhasználásával. Makréla helyett más hallal is készíthetjük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
