étel, hordó

Horgásztanya

  • ételhordó
  • 2022. november 30.

Gasztro

Étteremkritika

Minden étterem köteles több olyan tételt is szerepeltetni az étlapján, mely 10 forintnál kevesebbe kerül – erről adtak ki rendeletet 1959-ben a vendéglátóipari illetékesek. A rendelet betartását azonban nem ellenőrizték, így a sajtó eredt a nyomába annak, hogy komolyan veszik-e az üzletvezetők. Az Esti Hírlap 1959. április 10-i számában jelent meg a Népbüfétől a Magyar Csárdáig című riport, amelynek az alcíméből kiderült, hogy „sok vendéglőben még mindig nincs választék olcsó ételekből”. De ami elégedetlenséggel töltötte el a korabeli szerzőket, mára könnyes nosztalgiává szelídült, elsősorban az árak miatt. Jó példával a Corvin mozival szemközti Körúti Söröző szolgált, itt a köményes sertésoldalas finomfőzelékkel (8,75 Ft), az erdélyi rakott káposzta (9,45 Ft), és a körömpörkölt is (9,40 Ft) belefért a keretbe. A József körút és József utca sarkán lévő Otthon Étteremben a szalontüdő (8,80 Ft) és a borsópüré feltéttel (7 Ft) felelt meg a kritériumoknak, az ugyancsak József körúti Magyar Csárdában viszont csak a zöldborsós borjúborda (9,45 Ft).

A kakukktojás a Vízivárosban, a Halász utca és Fő utca sarkán álló Horgásztanya kisvendéglő volt. „Étlap nincs kitéve, és azt a felvilágosítást kapjuk, hogy ez egy »gebines« vendéglő, és nem köteles az étlapot az ajtóra kifüggeszteni” – írták az Esti Hírlapban, de annyit azért sikerült megtudniuk, hogy vannak 10 forint alatti ételek.

Ha abból indulunk ki, hogy 63 évvel ezelőtt a „gebines” vendéglátóhelyek általában (de csak általában) az igényesebbek közé tartoztak, logikusnak tűnik, hogy a Horgásztanya azon kevés budapesti vendéglő közé tartozik, amelynek sem a neve, sem a profilja nem változott azóta. Kissé belerondít a képbe, hogy az 1980-as évekből származó emlékeink alapján inkább lepusztult és lehúzós volt, most azonban nyoma sincs a régi rossznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.