Gasztro

Annyi jó, külföldről importált ötletet és koncepciót honosítanak meg itthon a gasztronómia világában is, hogy néha érthetetlen, miért pont a legegyszerűbbekre nem csapott le még senki. Itt van például a szomszédos Bécsben az óriási népszerűségnek örvendő Meierei tej-és sajtbár.

Egy nappal a diáktüntetés után érkezünk a helyszínre, az Egyetem tér nyugodtabb nem is lehetne. Járókelő alig, a félig "sétáló" Kecskeméti utca napsütötte díszburkolatán szikrázik a maradék hó. E késő téli romantikát legfeljebb a jeges széllökések árnyékolják, ám nincs baj, hiszen vendéglátóhelyek serege kínál biztonságos védelmet.

Egy ilyen, liszt nélküli csokoládétorta mindenki repertoárjában kötelező darab. Nyugodtan álljon neki olyan is, aki még soha életében, az égvilágon semmit nem főzött, a siker garantált.

Örök szabály ítéletidőben: ha mész, biztosra menj. A múlt szombati havazásnak köszönhetően feladtuk eredeti tervünket, és eszünkbe nem jutott volna az első utunkba eső "biztos", vagyis a Ráday utca határait feszegetni.

Mi, magyarok az év minden időszakában levesesek vagyunk, egy tisztességes hús- vagy gulyáslevestől a legforróbb kánikula sem riasztja el a többséget. A nagy hideg azonban különösen felerősíti mindenkiben a jó levesek iránti vágyat.

Kelenvölgy egészen különös része a XI. kerületnek. Szinte falusi környezet, ám e romantikába jócskán bekavar, hogy határában nem a végtelen, hanem változó minőségű iparvidék, sűrű szövésű vasútvonal, lakótelep terül el - csodáljuk is, hogy ezt a kellemes környezetet néhány évtizeddel ezelőtt nem sodorta el a modernizáció.

Hiába a jó kis curryk, korianderes csicseriborsók, bulgurok és egyéb ínyencségek, be kell látnom, hogy ezekkel gyerekeknél soha nem nyerem meg a népszerűségi versenyt. Még édességek esetében is - amelyekről azt gondolná az ember, hogy nem lehet velük mellélőni - speciális szempont, ha gyerekeknek készülnek (a keserű csokoládés desszerteket például többnyire nem értékelik).

Csömöri út kettő is van Budapesten. A belvároshoz közelebbi - a zuglói - Újpalotára vezet, de a XVI. kerületi majdnem a település határáig tart. Talán egyszer a nagyközségbe is elmegyünk, most azonban a 152-es szám alatt ér véget az utunk, itt található ugyanis a környék gasztronómiai gyöngyszemeként emlegetett Sport, ami - honlapjuk szerint - nem kevesebb mint 48 éve áll a kedves vendég szolgálatára.

Vajon feltűnt-e mostanában valakinek, hogy citromfronton gyanús dolgok történnek? A hagyományos citromok között ugyanis ilyentájt, szinte minden évben, különös példányok bukkannak fel.

Néha a múlt nem úgy pereg le előttünk, mint méz a biopiacon, nincs benne semmi aranyló. Egy félrészeg, aktatáskás palit látunk magunk előtt. Ilyet szól: "Egy kis pesti vendéglőbe egy kispesti vendég lő be".

A Hasselback elkészítési módszer olyan sült burgonyát takar, amelyet keresztbe vékonyan beirdalnak, majd így pirosra, ropogósra sütnek, miközben legyezőszerűen kissé szétnyílik. Igen mutatós technológia. Bizonyos források szerint nevét állítólag a Hasselbacken nevű stockholmi étteremről kapta, ahol az 1700-as években először készítették.

Korábban Bonnie és Clyde-nak hívták ezt a belvárosi létesítményt az Irányi utca meg a Ferenciek tere sarkán, a Centrállal szemben. Úgy rémlik, akkoriban itt még csak az italozás jöhetett szóba, a konyha legfeljebb egy mikrohullámú sütőből állt. Most azonban úgy tűnik, hogy miután Clyde-dal végzett egy géppuska-sorozat, Bonnie unalmában főzőleckéket vett.

Úgy tűnik, az isztambuli éttermekbe is betört az új hullám. A hagyományos vendéglőkön, családi kifőzdéken, kebabházakon és egyszerű büféken túl néhány év alatt az őrült fejlődésben lévő városban a gasztronómiai paletta is virágzásnak indult.