Gasztro

A jó lekvárt mindenki szereti - a homogénhez és a gyümölcsdaraboshoz, a szinte már hígan folyóshoz és a teljesen zselészerűhöz is rendre akad kenyér, kiskanál.

Budapesten az "eating design" megalkotója, szokatlan étkezési szituációk koreográfusa.

Az édeskömény elsősorban a francia és olasz konyha elengedhetetlen kelléke, mindenféle formában sütnek-főznek vele, de ma már számos más nemzet konyhaművészetében is használják. A közel-keleti, az indiai konyha elképzelhetetlen nélküle, raguk, curryk és édességek jellegzetes ízét adja a fűszerként kedvelt magja.

A curry nem egy bizonyos fűszer, hanem keverék, amely különböző öszszetevőkből áll. Fontos összetevői a kurkuma, a római kömény, a koriander és a csili, a currypor általában ezeket tartalmazza.

Valaha a XI. kerület (ma már Újbuda) idegenforgalmi központjának számított a Feneketlen-tó és környéke.

"Mi ez, valami esküvő?" - kérdezik a budai várban sétáló külföldi turisták, miután lefényképezték a Nemzeti Galéria Dunára néző oldalában, a terített asztalok mellett, tetőtől talpig fehér ruhában üldögélő és vacsorázó 60-70 embert. "És mi értelme?" - kérdezősködnek tovább, amikor felvilágosítjuk őket, hogy ez egy flashmob.

A Budafoki út külső részén valaha egymásba értek a gyárak és a vállalatok: kábel, április négy, negyvenhármas számú építőipari. Övezet volt a javából, ha valaki nem az ott dolgozó több tízezres tömeg tagjaként múlatta az időt, legfeljebb csak akkor merészkedett arra, ha valamelyik gyári sportpályán futballmeccs zajlott, hiszen - mert így kerek - akkoriban egy valamirevaló gyárnak rendes focipálya is járt, ám hogy ezek közül hány maradt meg, maradt-e egyáltalán, legfeljebb Sajó barátunk tudná megmondani. Azóta nagyot fordult a világ.

A konyhaművészet egyik leghasznosabb, egyben legrejtélyesebb alanya a karamell: tulajdonképpen keveset tudunk róla, de az elég ahhoz, hogy ne nélkülözhessük.

Európában jó ötszáz éve készítenek úgynevezett alsó erjesztésű, világos söröket - máig is ezek a legkedveltebbek. S ma már az eredetükről is sokat tudunk.

A tea jó dolog, szépen párolog, és illatos az illata, ahogy azt Laár András oly frappánsan megfogalmazta. De vajon mitől lesz még jobb a tea, mit tudunk jól, s mit rosszul vele kapcsolatban?

Ha egyszer számba veszi valaki, hogy melyik a magyar filmtörténet legtöbbet idézett jelenete, akkor majd felrikoltok (s velem sokan): így legyen ötösöm a lottón! De addig is fogadjunk, milyen hosszú a jelenet? Melyik jelenet? Hát az, amikor Latinovits Zoltán babrál a húslevessel, amiben azok a festői zsírszigetecskék úszkálnak, és jól kiveri a tányérjára csontjából a velőt - Huszárik Zoltán 1971-ben készült Szindbád című filmjének utóbb nagyjelenetté felstilizált éttermi részletében. Szóval, milyen hosszú? Kicsi híján tíz perc. Megismerjük belőle pincér és kuncsaftja egybefonódó szenvedéstörténetét az élénk természetű Patience személyén keresztül, akiért elzülleni sem nagy ár, s közben fácánok és csuszák kerülnek terítékre, sör és bor jön.