étel, hordó

Krapaj Csárda

  • ételhordó
  • 2022. október 5.

Gasztro

Diósdon, 1986 óta

„Eszmei lobogónkra tehát a családot írtuk. Gondolataink közérthető tolmácsolását ígérjük, olyan szellemben és stílusban, ami nem tűri meg a sunyi kétértelműséget, gyönyörűséges anyanyelvünk kerékbe törését, s nem ejt foltot elkötelezettségünkön.” E főszerkesztői üzenettel indult útjára 1986. április 12-én a Képes 7 című új hetilap, amely hivatalosan a Hazafias Népfront lapja volt, ám megjelenésében az olyan nyugati lapokat próbálta utánozni, mint a Stern vagy a Paris Match. Ennek jegyében került – a korabeli sajtóban példátlan módon – étteremkritika is Inkognitóban rovatcím alatt a lapszámokba. Pontozták a helyeket, 100 pont volt a maximum. Ha végignézzük a korabeli számokat, nehezen találunk ma is működő éttermet, ám a 6-os út mentén található diósdi Krapaj Csárda ezek közé tartozik. Ráadásul gyakorlatilag ugyanakkor indult, mint a lap, az 1986. július 19-i számban ezt olvassuk: „Két hónapos a csárda, természetes még a szépsége és csillogása. Kiváló ízléssel válogatták össze a berendezést, s ez vonatkozik a padló burkolatára és a függönyökre, kockás asztalterítőre…”

Most, 36 év múltán azt mondhatjuk, hogy a faburkolat túlzott használata, a műkő pult, a modernizált csárdaszékek valóban a nyolcvanas éveket idézik, de a berendezés nem tűnik lelakottnak, így rejtély marad, hogy eredeti-e vagy utángyártott. A csárda a nevét a két akkori üzletvezető nevének összevonásával kapta – írta a Képes 7 –, de ennél sokkal érdekesebb, hogy mitől ájultak el az akkori „szakértők”. A kolbásszal és sajttal töltött sertésbordától („Krapaj-módra”), az állítólag igazi borjúbécsitől és a csípős káposztasalátától. De a prímet az ún. autós koktél vitte, ez narancs- és citromlevekből, illetve málnaszörpből, citromkarikából és jégkockából állt. „Fölséges” – írták e mixről, majd kiosztottak 96 pontot, közel a maximumot. „A kétszemélyes autós vacsora – levesek, főételek, saláták és üdítőitalok – ára összesen 210 forint volt” – tették hozzá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”