étel, hordó

Krapaj Csárda

  • ételhordó
  • 2022. október 5.

Gasztro

Diósdon, 1986 óta

„Eszmei lobogónkra tehát a családot írtuk. Gondolataink közérthető tolmácsolását ígérjük, olyan szellemben és stílusban, ami nem tűri meg a sunyi kétértelműséget, gyönyörűséges anyanyelvünk kerékbe törését, s nem ejt foltot elkötelezettségünkön.” E főszerkesztői üzenettel indult útjára 1986. április 12-én a Képes 7 című új hetilap, amely hivatalosan a Hazafias Népfront lapja volt, ám megjelenésében az olyan nyugati lapokat próbálta utánozni, mint a Stern vagy a Paris Match. Ennek jegyében került – a korabeli sajtóban példátlan módon – étteremkritika is Inkognitóban rovatcím alatt a lapszámokba. Pontozták a helyeket, 100 pont volt a maximum. Ha végignézzük a korabeli számokat, nehezen találunk ma is működő éttermet, ám a 6-os út mentén található diósdi Krapaj Csárda ezek közé tartozik. Ráadásul gyakorlatilag ugyanakkor indult, mint a lap, az 1986. július 19-i számban ezt olvassuk: „Két hónapos a csárda, természetes még a szépsége és csillogása. Kiváló ízléssel válogatták össze a berendezést, s ez vonatkozik a padló burkolatára és a függönyökre, kockás asztalterítőre…”

Most, 36 év múltán azt mondhatjuk, hogy a faburkolat túlzott használata, a műkő pult, a modernizált csárdaszékek valóban a nyolcvanas éveket idézik, de a berendezés nem tűnik lelakottnak, így rejtély marad, hogy eredeti-e vagy utángyártott. A csárda a nevét a két akkori üzletvezető nevének összevonásával kapta – írta a Képes 7 –, de ennél sokkal érdekesebb, hogy mitől ájultak el az akkori „szakértők”. A kolbásszal és sajttal töltött sertésbordától („Krapaj-módra”), az állítólag igazi borjúbécsitől és a csípős káposztasalátától. De a prímet az ún. autós koktél vitte, ez narancs- és citromlevekből, illetve málnaszörpből, citromkarikából és jégkockából állt. „Fölséges” – írták e mixről, majd kiosztottak 96 pontot, közel a maximumot. „A kétszemélyes autós vacsora – levesek, főételek, saláták és üdítőitalok – ára összesen 210 forint volt” – tették hozzá.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.