A Bartók Béla út külső részének legimpozánsabb építménye a Kelenföld villamoskocsiszín, ha Dziga Vertov Budapesten forgatja Ember a felvevőgéppel (1929) című filmjét, biztosan itt kezdi a napot. A remízt 1912-ben emelték, de legfeljebb az itt állomásozó 40-50 éves villamosok miatt gondolnánk, hogy azóta eltelt pár év. Ám azt mostanáig el sem képzeltük, hogy a kocsiszínnek hátsó része is van, a Kelenföldi út nevű zsákutca, ami különben jócskán lepattant ipari miliő. Leselejtezett villamosok sorakoznak a kerítés mögött, később ilyen-olyan vállalkozások az egykori gyártelep helyén. De úgy tűnik, nem tart ez soká. A koszlott környezetből már-már látomásszerűen emelkedik ki a tavaly épült Anna Hotel mint az indusztriális vadromantika zárórájának hírnöke. Nincs ebben semmi meglepő, végeredményben a méregdrága XI. kerületben vagyunk, ráadásul itt az infrastruktúrára sem lehet panasz.
A Mimama Konyhája nevű egységet – a nevéből ítélve – valami rozzant kifőzdének képzeljük, nagy a meglepetés, amikor kiderül, hogy a szálloda éttermét nevezik így. Teraszát mindenféle kertészeti trükkökkel próbálták jó kilátásúvá alakítani, de a 37 fokos meleggel nem lehet birokra kelni, ezért inkább a légkondicionált belső helyiséget választjuk. Az enteriőr a háromcsillagos szállodához mérten kifejezetten elegáns.
„A hagyományos magyar ízvilág és a különleges alapanyagok találkozásából olyan ételek születnek Mimama Konyhájában, amelyekkel a legdrágább belvárosi éttermek sem tudják felvenni a versenyt” – áll a beharangozóban, de a hideg meggyleves (1290 Ft) inkább gyerekkorunk konyháját idézi. Egyáltalán nem baj, mivel hazai ízekről beszélhetünk, és nem a korabeli közétkeztetésről. A mangalicatarja-szelet roston, sült hagymakarikákkal (2690 Ft) elsőre olyan, mint a szegény ember hagymás rostélyosa, csakhogy ez a disznóhús simán felveszi a versenyt a hátszínnel, talán még le is körözi. A hagyma bőséges és ropogós, a krumplipüré (650 Ft) már csak azért sem lehet porból, mert találunk a mélyén egy falat főtt krumplit is. A császármorzsa (590 Ft) kissé száraz, de olyan jó baracklekvárt adnak hozzá, hogy fel sem tűnik.
