Mi más jutna az eszünkbe elsőre a kenyérmorzsa hallatán, mint az örök közönségkedvenc rántott hús, amely nélkül nincs vasárnapi ebéd és nincs étlap. Pedig rengeteg lehetőség rejlik az apró, de annál hasznosabb és annál változatosabban bevethető hozzávalóban. Nemcsak igazi kamrakincs, amit érdemes mindig tartani otthon, hanem kiváló zero waste, pazarlásellenes ötlet is a serclik és a maradék, szikkadt kenyérdarabkák megmentésére. Egyszerűen készíthetjük házilag is úgy, hogy a kenyérszeleteket héjastul vagy anélkül (ízlés kérdése) aprítógépben morzsa állagúra daráljuk, majd a sütőben, egy tepsire kiterítve, alacsony hőfokon megszárítjuk úgy, hogy ne kapjon színt. Hűtőben egy hónapig eláll, de mélyhűtőben is tárolhatjuk. Megszórhatjuk vele csőben sült, rakott ételek tetejét, készíthetünk vele ropogós, fűszeres krusztát halak, sültek tetejére, feldobhatunk vele párolt vagy sült zöldségeket. Ízesíthetjük zöldfűszerekkel, csilis, citromos olajokkal, vagy akár kolbásszal (annak kisülő zsírjával), hogy aztán krémleveseket, salátákat tegyünk vele izgalmassá. Kölcsönvehetjük a délolasz háziasszonyok takarékos ötletét: régen, amikor spórolniuk kellett a drága sajttal, a „szegény ember parmezánjával”, azaz fokhagymás, csilis morzsával szórták meg a tésztákat, az olasz konyhában ez a mai napig gyakran megjelenik. Az ázsiai konyha elterjedésével néhány éve nálunk is ismertté vált a panko, vagyis az extra ropogósságot eredményező japán kenyérmorzsa. Az eredeti változatot speciális, héj nélküli kenyérből készítik, amelyet hosszabb, szilánkosabb morzsákra őrölnek, ennek is köszönhető a levegős, könnyű állag. Az alábbi recepthez használhatunk pankót vagy házi kenyérmorzsát is. Panírozáshoz nem ajánlom, viszont a leghétköznapibb salátát, tésztát, vagy éppen krémlevest is hihetetlenül feldobja.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
