chili&vanília

Morzsaparti

Gasztro

Grillezett saláta ropogós, citromos-szardíniás kenyérmorzsával

Mi más jutna az eszünkbe elsőre a kenyérmorzsa hallatán, mint az örök közönségkedvenc rántott hús, amely nélkül nincs vasárnapi ebéd és nincs étlap. Pedig rengeteg lehetőség rejlik az apró, de annál hasznosabb és annál változatosabban bevethető hozzávalóban. Nemcsak igazi kamrakincs, amit érdemes mindig tartani otthon, hanem kiváló zero waste, pazarlásellenes ötlet is a serclik és a maradék, szikkadt kenyérdarabkák megmentésére. Egyszerűen készíthetjük házilag is úgy, hogy a kenyérszeleteket héjastul vagy anélkül (ízlés kérdése) aprítógépben morzsa állagúra daráljuk, majd a sütőben, egy tepsire kiterítve, alacsony hőfokon megszárítjuk úgy, hogy ne kapjon színt. Hűtőben egy hónapig eláll, de mélyhűtőben is tárolhatjuk. Megszórhatjuk vele csőben sült, rakott ételek tetejét, készíthetünk vele ropogós, fűszeres krusztát halak, sültek tetejére, feldobhatunk vele párolt vagy sült zöldségeket. Ízesíthetjük zöldfűszerekkel, csilis, citromos olajokkal, vagy akár kolbásszal (annak kisülő zsírjával), hogy aztán krémleveseket, salátákat tegyünk vele izgalmassá. Kölcsönvehetjük a délolasz háziasszonyok takarékos ötletét: régen, amikor spórolniuk kellett a drága sajttal, a „szegény ember parmezánjával”, azaz fokhagymás, csilis morzsával szórták meg a tésztákat, az olasz konyhában ez a mai napig gyakran megjelenik. Az ázsiai konyha elterjedésével néhány éve nálunk is ismertté vált a panko, vagyis az extra ropogósságot eredményező japán kenyérmorzsa. Az eredeti változatot speciális, héj nélküli kenyérből készítik, amelyet hosszabb, szilánkosabb morzsákra őrölnek, ennek is köszönhető a levegős, könnyű állag. Az alábbi recept­hez használhatunk pankót vagy házi kenyérmorzsát is. Panírozáshoz nem ajánlom, viszont a leghétköznapibb salátát, tésztát, vagy éppen krémlevest is hihetetlenül feldobja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.