Mind a január, mind az enyhe, tavaszias időjárás indokolja, hogy szó essen a salátákról. Minden év elején előkerül a téli saláták kérdése, amelyek egyedi kihívásokkal állítják szembe az elkötelezett és igyekvő rajongókat. A friss, zöld levelek hiányától nem kell tartani, a salátafélék, kesernyés zöldek imádják a hűvösebb klímát, harsogóbbak, mint valaha. Római saláta, szívsaláta, endívia, fodros kel, ázsiai levelek – szépen teremnek télen is. A termelői standoknál a szivárvány összes színében pompáznak a répák és céklák is, de jégcsapretket, karalábét, nyers sütőtököt, édesköményt, almát is bátran komponálhatunk a salátánkba. Mindennek a lelke azonban az öntet, ha az nincs, akkor nincs íz sem, csak zöldségek sorakoznak egymás mellett. Ami a dresszingeket illeti, már csak ezekért is érdemes elbaktatni a számtalan ázsiai élelmiszerüzlet egyikébe – ilyenből már tényleg rengeteg akad –, és feltankolni néhány hasznos kamrakinccsel, amelyeket aztán egész évben használunk majd – például szójaszósszal, rizsecettel, szezámolajjal, koreai csilipasztával (kocshudzsang/gochujang) és fehér miszópasztával. A miszós salátadresszing annyira pazar, hogy mindig készíteni fogja, aki egyszer megkóstolja. Mint egy sűrű, fényes, dijoni mustáros vinaigrette öntet – plusz extra komplex, mély ízekkel, jóval kevesebb olajjal, mivel a miszó adja a krémességet. A miszópaszta a japán konyha nélkülözhetetlen alapanyaga, fermentált szójababból és rizsből (vagy más gabonából) készül, és nagyon változatosan lehet használni, érdemes tartani a hűtőben. Az alább ajánlott mindhárom öntet remekül eláll a hűtőben, ha kéznél vannak, hétköznap is könnyebben jön az ihlet, a téli salátázás ellen tehát már nem lehet kifogás!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
