Gasztro

Az idén már másodszor látogattak a bűnös Budapestre a folyvást elégedetlenkedő gazdák képviselői. Traktort keveset hoztak, ételt annál többet - a megjelent fővárosi polgárok pedig lelkes tuszkolódással köszöntötték az ünnepi ingyenebédet.

Míg Afrikában milliók éheznek, a fejlett ipari országok lakosai sörhasat és dupla tokát növesztenek, a tarkójukon vastag redõkben gyûrõdik fel a háj, s a tévé elõtt döglenek csipszet zabálva. Kõkemény demagógia, de igaz - az életmódunknak köszönhetõen egyre visszataszítóbbá válunk.

Sixtus, Pótkulcs, Castro, újabban pedig a Nagyvásárcsarnok négy Pipa utcai bejáratával szemben az V. Bejáró - ez lehetne a Hans van Vliet Kocsmatúra, habár a név viselõje a javaslatot minden bizonnyal a leghatározottabban visszautasítaná.

Már éppen ideje volt: idén első ízben került sor a Gasztrorandevú Magyarországon fantázianevű kiállításra és vásárra - az elegyes termékkóstolók rajongóinak teljes megelégedésére

A vendéglátós érdekképviselet és az étterem-tulajdonosok egy része aggodalommal várja a májusi szezonkezdéssel egybeeső uniós csatlakozást. A tagsággal életbe lépő új előírások kapcsán a működést ellehetetlenítő több tíz milliós befektetésekről, bezárási hullámról és mániákus szabályozásról esik szó, ahol még a konyhai csempe színét is Brüsszelben döntik el. AZ ÁNTSZ szerint azonban ez erős túlzás, és aki eddig betartotta a magyar közegészségügyi előírásokat, annak továbbra sincs félnivalója.

Rudas ivócsarnok - Erzsébet híd budai hídfő.

A szentendrei marcipán múzeum és cukrászda a múlt héttől felújítva, kibővítve várja az édesszájú látogatók rohamát. Bár a csokiszobrok, cukorinstallációk és marcipánra festett arcképek gejl gyéjteményét nehezen veszi be a gyomor, a tárlat megtekintését követően azonban jöhetnek a nyalánkságok.

Ma már a wellness-fitnesz életmód megszállottjainak és a cukorbetegeknek sem kell lemondaniuk az édes élvezetről: többpolcnyi diétás étek és nedű közül válogathatnak bármelyik élelmiszerboltban. így nem szénhidráttal, "csupán" vegyi anyagokkal bombázzák szervezetüket.

Végiggondolta-e valaha, kedves olvasó, a fogpiszkáló-motívum mögött felderengő mélységeket? Vajon miképpen mehettek el egész nemzedékek kommentár nélkül a párszi vallásban kulcsszerephez jutó fogpiszkálóhoz kötődő viselkedési előírások szigorú rendje mellett? Amíg a kérdést valódi értékén és érdemének megfelelően kezelő írásművek elkészülnek, szerény hozzájárulásként célszerűnek látszik áttekinteni a mai magyar helyzetet.

Mindenki kóstolt már fekete címkés kommerszet és valódi, gyümölcsből készült zugpálinkát. Az új "pálinkatörvény" optimista értelmezői szerint e kettő között kell lennie annak az útnak, amely a hungaricum uniós sikerekre vezető szupersztrádája lesz.

Tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivált.

Régi vesszőparipám a kulturált pálinkafogyasztás, minek érdekében rengeteg felvilágosító munkát végeztem annak idején, de most megoldódni látszik a probléma, mivel Agárd határában hamarosan beindul az ország egyik (ha nem a) legmodernebb pálinkafőzdéje, ahol még absztinensnek lenni is öröm, meg egyébként is tervezem egy ideje, hogy ellátogatok a forráshoz. Ha van pedofil a családjukban, kérdezzék meg tőle, mit érez a játszótéren.

Az a jó, ha minden egyszerre van, ha egybecsúsznak a dolgok, ha összemosódik jó és rossz, ha nincs az a jó ízlés, ami szétválasztaná az ízeket az illatoktól, a bűzt a tájtól. Ha semmiképpen sem lehet már disztingválni, ha minden egyre megy, ha már úgyis egy helyre, a fenébe is, ha stílustalanság van, ha kócos kicsit minden.

Élettanilag optimális összetételű folyadéknak a vér számít. De ne rázkódjunk össze a gondolatra, a bolti kínálat egyik-másik itala sem sokkal gusztusosabb. Csak jobban meg kell nézni őket.