Nem csak a szálkán múlik - Miért eszünk kevés halat?

Köztudott, hogy a hal „egészséges étel”, de a legtöbben csak karácsonykor vagy a nyaralás idején esznek belőle. Állami kampány indult, hogy együnk többet.

A táplálkozási útmutatók szerint hetente kétszer kellene halat ennünk – lehetőleg frisset. Noha van belőle bőven, az évi 3,4 kilogrammos hazai fogyasztás jóval elmarad az unió 22 kilós átlagától, hát még az 56 kilóval első helyen álló portugálokétól! Elszomorító az is, hogy hiába termelnek idehaza évente 22 ezer tonna halat, az a kevés is, amit megeszünk, többnyire importból származik.

Beúszott az afrikai harcsa

„Kijelenthetjük, hogy (…) nem a kedveltségben kell elsődlegesen keresni az alacsony hazai halfogyasztási színvonalnak az okát, a szálkásság és a pucolatlan hal szaga bizonyult a legfontosabb, fogyasztást szubjektíve befolyásoló, negatívan ható tényezőnek.” Erre a megállapításra jutottak a Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Karának kutatói pár évvel ezelőtt (bővebben: Szűcs István, Tikász Ildikó Edit és Kovács Krisztián: A hazai halhús fogyasztási szokások jellemzői, Élelmezés, táplálkozás, marketing, 2008/1.), ám úgy tűnik, nem csak ez okoz idegenkedést, más problémák is vannak. Németh József, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség vendéglős és hagyományőrző bizottságának elnöke szerint az emberek félnek halat készíteni, mert nem ismerik a megfelelő konyhai módszereket. „Nagy probléma az is, hogy nincsenek tisztában egy sor alapvető dologgal. Például nem tudják, mi a különbség a hal filézése és szálkamentesítése között. Kérnek egy filézett halászlevet, aztán reklamálnak, hogy miért van benne szálka. Persze hogy van, hiszen a filézéskor csak a nagy csontokat veszik ki belőle! – mondja a bizottsági elnök, s hozzáteszi, „a tájékozatlanságból fakadó rossz élmények elveszik a vendég kedvét attól, hogy máskor halat rendeljen”.

Dr. Szathmári László, a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetségének (MAHAL) igazgatója viszont a rendszerváltás előtti idők állami intézkedéseiben látja a népszerűtlenség okát. „A nyolcvanas évekig csak a baromfi- és a sertéságazatot támogatták, a mennyiség miatt. Míg egy csirke 40–80 nap alatt éri el a vágósúlyát, egy ponty 3-4 év alatt lesz megfelelő méretű: másfél-két kilós.” A kilencvenes években épp azért kezdték az afrikai harcsát telepíteni, mert az „csirketempóban” növekszik, kevés a szálkája, és nincs túl erős íze. Noha joggal gondolhatták a szakemberek, hogy az újdonsült halfaj alkalmas lehet az „áttörésre”, sem ez, sem a többi betelepített, „kevésbé macerás” hal nem hozott jelentős változást.

Magyarország szabad vizeiben ma már 74 halfaj él! „A lakosság nagy része tízet sem tud felsorolni, ha esznek egy hekket a Balatonon, azt hiszik, hogy magyar halat ettek” – panaszkodik Németh, de azt ő sem tudná megmondani, hogy ha a lakosság ismerné mind a 74 hazai halfajt, változtatna-e étkezési szokásain.

A debreceni tanulmányban azt írják, hogy „az egyik legfontosabb kitörési pont (…) a halhús kedvező élettani hatásainak a mindenkori hangsúlyozása, annak beépítése a fogyasztás- és eladásösztönző rendszerekbe és eszközökbe”, illetve hogy „a közétkeztetés (…) jelentős tartalékokat rejt magában a halfogyasztás színvonalának emelése terén”. Nos, úgy tűnik, állami szinten ezek az óhajok értő közönségre találtak a közelmúltban.

A hal trendi

Pisztrángkettes

Fotó: Narancs

 

2014 végén Kapj rá! címmel kormányzati kampány indult, s azóta szép szavakból nincs is hiány. „Az idősebb korosztály körében tovább erősítjük a képet, hogy a halfogyasztás hagyományokat követő, közösségépítő, ugyanakkor egészségmegőrző hatású. A fiataloknak pedig arra szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a halfogyasztás trendi, a reformétkezésbe jól beilleszthető, könnyen elkészíthető és finom” – mondta a kampány rajtjánál dr. Selyem Tóth Sándor miniszterelnökségi főosztályvezető, majd létrehozták a kapjra.hu honlapot. Mint megtudtuk, a kampányra 114,3 millió forintot költhetnek, ennek 75 százaléka uniós támogatás. Ebből a honlap fenntartását, a „médiafelületeken való szereplést” és a „különböző eseményeken való részvételt” tudják fedezni. Ezzel kapcsolatban az illetékes államtitkárság példákkal is szolgált lapunknak: „A Miniszterelnökség Agrár-vidékfejlesztési Programokért Felelős Helyettes Államtitkársága, mint Irányító Hatóság részt vett a 77. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron. Decemberben két hétvégén találkozhattak az érdeklődők a Kapj rá! kampány csapatával Budapesten a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban, ahol Áman Attila, a kampány séfje készített különböző halas finomságokat. December 18–20-án pedig részt vettünk a Vasúttörténeti Parkban megrendezett Karácsonyi Halvásáron is” – írták, de az állami beavatkozás, függetlenül a kampánytól, más területen is megtörtént.

„Új fejezetet nyitott a közétkeztetés a 2014 áprilisában elfogadott rendelettel, amely többek között a halfogyasztást is szabályozza” – mondja dr. Tettinger Antal, a Magyar Közétkeztetők Szövetségének (MKSZ) elnöke. A tavaly szeptemberben életbe lépett rendelet szerint minden intézményi menzán kötelező, hogy kéthetente legalább egyszer hal kerüljön az asztalra, sőt azt is előírják, hogy csak szálkamentes. Szathmári László szerint azonban nem ez okoz gondot. „Több cég foglalkozik halból készült vagdaltak és panírozott, szálkamentes szeletek előállításával. Ezeket a beszállítókat ajánlanánk a közétkeztetőknek – mondja a MAHAL elnöke –, csakhogy a törvény korlátozza a rendelési lehetőségeket, és az összes fagyasztott terméket, beleértve a zöldségeket, a húsokat és persze a halakat is, ugyanattól a cégtől kell beszerezni. Ezért hiába vannak halra specializálódott vállalkozások, az intézmény nem rendelhet tőlük, ha mással kötött szerződést” – teszi hozzá. Ennek ellenére úgy tűnik, betartják a szabályokat. Megnéztük pár iskola féléves menüjét, és kéthetente valóban volt az étlapon hal, igaz, csupa mirelit áru: halrudacskák, afrikaiharcsa-paprikás, roston sült vagy rántott filé. Az viszont továbbra is gondot okoz, hogy a gyerekek nem repesnek ilyenkor az örömtől. „Nehezen szokják meg. Egy sima rántott hússal általában nincsen probléma, de a hal nem egyszerű eset, és nem is mindig a gyerek miatt. Sokszor a szülő nem engedi, hogy megegye, mert félti a szálkától” – panaszolja Tettinger Antal.

Csak frissen érdemes

Ódákat zengenek arról, hogy a hal egészséges, hogy bővelkedik vitaminokban és ásványi anyagokban, ráadásul könnyen emészthető. A dicsőítésben a Kapj rá! honlapja sem marad el, A halfogyasztás ösztönzésével szorítanák vissza a szív- és érrendszeri betegségeket cím alatt például ezt olvashatjuk: „Még mindig kiugróan magas a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozások száma Magyarországon, a hazai halálesetek mintegy fele vezethető vissza erre. A helyzet javításához a magyar lakosság táplálkozási szokásain is változtatni kellene, előtérbe helyezve az egészséges ételek fogyasztását. Az egyik legjobb megoldás erre a halfogyasztás növelése. Ugyanis a hal­ételek túlnyomórészt olyan hasznos zsírsavakat tartalmaznak, amelyek kifejezetten védik a szívet és az érrendszert.”

Arról viszont kevesebb szó esik, hogy a friss hal roppant kényes, hamar megromlik, és azt se nagyon firtatják, hogy a közétkeztetésben szinte egyeduralkodó mirelit és konzerváru nem csak „hasznos zsírsavakat” tartalmaz. Pedig Dánielné Rózsa Ágnes dietetikus óva int az olyan készítmények vásárlásától, amelyben hozzáadott növényi fehérje van. „Hatalmas különbség van a nyers halhús, a különböző préselvények és a félkész, panírozott áruk között. Különösen az utóbbiak tartalmazhatnak nagyobb mennyiségben korántsem egészséges összetevőket. Ezért a legjobb, ha nyersen, előkészítetlen állapotban vesszük” – tanácsolja a táplálkozástudományi szakember, hozzátéve, hogy az elkészítésénél lehetőleg ne használjunk sok olajat. Dánielné szerint a hagyományos magyar receptek közül a hallé vagy a paprikás még hagyján, a rántott halat viszont nem ajánlja. „Ha az a célunk, hogy felhasználjuk a húsban lévő értékes tápanyagokat, lehetőleg friss halat együnk” – javasolja. Csakhogy friss halat nagyon kevés helyen árulnak, a Kapj rá! oldala szerint összesen 47 ilyen üzlet, illetve piaci árusítóhely létezik. Az egész országban.

Magyarországon mintegy 360 tógazdaság működik, a hazai halgazdálkodás világviszonylatban is elismert, ám a szakemberek szerint a szektor egyelőre nem készült fel az újabb kihívásokra. „Az ágazatban meghatározó kisgazdaságok alkupozíciója igen gyenge a kereskedelmi láncokkal szemben, de az unión kívüli importőrökkel is versenyhátrányban vannak az EU-szabályok betartása miatt” – sorolja dr. Váradi László, a Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ) elnöke a problémákat, de szerinte az is hátráltatja a hazai halgazdálkodás ügyét, hogy hiányzik az összefogás, nincsenek például termelői szervezetek, s a szektor ér­dek­érvényesítő képessége csekély. Mindez azért szomorú, mert létezik ugyan központi halgazdálkodás-fejlesztési stratégia, amely a nagyobb termelői összefogás szükségességére is felhívja a figyelmet, ám ennek még nem sok jelét látni. A MASZ jelenleg a Földművelésügyi Minisztériummal folytat tárgyalásokat, hogy a versenyhátrány csökkentése érdekében tegyenek lépéseket, és persze azt is szeretnék elérni, hogy a sertéshúshoz hasonlóan a hal áfája is csökkenjen. Váradi ugyan bizakodó, mint mondja, a halfogyasztás, ha kismértékben is, de nő, és várhatóan nőni is fog, ám úgy véli, a kormányzati promóció egymagában biztosan nem oldja meg a problémákat.