Gasztro

Négyszáz méter sincs, mégis úgy tűnik, a világ tetején ülünk. A visegrádi Nagy-villám kilátóból nyílik Magyarország legszebb panorámája, legszívesebben azt mondanánk, hogy festő ecsetjére kívánkozik, de igazság szerint félő, hogy a legkreatívabb emberi beavatkozás (megörökítés) is csak ártana neki. (A fényképezőgépet gyorsan visszatesszük a tatyóba.)

Frijoles negros, frijoles negros - dalolja Elsa, a kubai énekesnő, miközben elmeséli, hogy főzik ezt az ételt.

Nincs csodásabb az őszi kertész lesnél, a remény kapuját tárja szélesre, még úgy is, ha tudjuk jól, hogy korlátot feszített mögé az égi házfelügyelő. De pont ezért választottunk olyan helyet, ami a maga nemében etalonnak számít.

Eljövendő hűvösebb napokon előkerülhetnek a hosszan, lassan főzött, nehezebb húsos raguk, például a marokkói konyha jellegzetes fogása, a tazsin. Maga a tazsin a kúp fedelű, széles, kerek cserépedény neve, amelyben ez az azonos nevű étel készül.

Mintha elsuhanna a Rózsadombra vezető Margit utcán a fekete Csajka (természetesen nem az ételhordó) szelleme, pedig manapság tényleg csak nyugati típusú luxuskocsi jellemző errefelé.

"De miért pont a Mosonyi utcában ne lenne egy jó étterem? Láttunk már ennél cifrább dolgokat is."

Nem is volt olyan rég, hogy lelkesen számoltunk be az egykori Andrássy úti kocsma minőségi ugrásáról.

Régi jótevőnk a krumpli - nem is tudjuk, mi lenne velünk nélküle. Szinte az asztalunkra termett: csak egy kicsit kell főzni, sütögetni előtte.

Az amerikai gasztronómiai magazinokat minden év őszén elárasztja a sok piros bogyó képe. Leginkább a novemberi hálaadás napi vacsora körüli hűhó tájékán csúcsosodik ki a szezon. Az ehhez kapcsolódó nagy pulykázással kicsit nehéz azonosulni, a gusztusos, gyümölcsös őszi fogásokhoz azonban kedvet kap az ember.

Úgy tűnik, hogy annyira trendi a Király és a Dob utca átjáróháza, a Gozsdu udvar, hogy lassan az útikönyvekben beelőzi a Halászbástyát vagy a Városligeti-tavat. Sőt, az Ecserit, hiszen már azt is olvastuk, hogy a GU nem más, mint a pesti Portobello Road.