„A Keleti Károly utca 4.-ben (Budapest II. kerület) évek óta kihasználatlanul áll egy vállalat dekorációs részlegének utcára nyíló pincehelyisége. Felesleges holmikat raktároznak benne. Mintegy két évvel ezelőtt híre ment, hogy a helyiséget borozóvá akarják átalakítani. (…) A tiltakozások és nyilatkozatok ellenére folyik a helyiség átépítése és már ki is tették a cégtáblát: Kékfrankos borozó. A tulajdonos ráadásul nem is valamelyik kereskedelmi vállalat, hanem a Kertészeti Egyetem Tangazdasága” – idézzük a Ludas Matyi 1978. november 23-án megjelent számában megjelent olvasói levelet, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a híres vicclap nemcsak humoros írásoknak, de a lakossági panaszoknak is helyt adott. Persze ami a levél szerzőjét, G. Miklós kerületi lakost aggodalommal töltötte el, az másoknak a vegytiszta örömforrást jelentette.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
