étel, hordó

Szabad Bisztró

  • ételhordó
  • 2022. szeptember 28.

Gasztro

Király utcai bisztrófíling

„Nagy szeretettel és lelkesedéssel dolgozom ezen az abszolút pesti operetten, amelyben a józsefvárosi polgári kisasszony, a báró úr Bajza utcai kényelmes palotája, a régi idők orfeumainak kedves, becsületes bohémfigurái (…) mind, mind régi jó emlékeim” – nyilatkozta Zerkovitz Béla zeneszerző a Színházi Életnek 1926 elején, a Csókos asszony című műve bemutatója előtt, azzal is elbüszkélkedve, hogy régi számai közül „csak a hat legismertebbet” szerepelteti. „Tehát legnagyobbrészt új muzsikát csináltam (…), de ez az új muzsika talán még jobban tetszik nekem, mint a régi” – tette hozzá Zerkovitz, és igazán sajnálhatjuk, hogy dalcímeket nem említ… A Csókos asszony premierje 1926. február 27-én volt a Városi Színházban, hatalmas sikert aratott, és állítólag 75 ezer jegyet adtak el, mielőtt évek múltán levették a műsorról. És igaz ugyan, hogy az operett sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a címszerepben Honthy Hanna tündökölt, mégis legfőképp az olyan, ma sem feledett slágerek repítették az egekbe, mint az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere te nímand, a Látta-e már Budapestet éjjel? vagy a Mi muzsikus lelkek.

Most azonban egy kevésbé ismert dalt kell felidéznünk, a Debóra dalt annak is az utolsó versszakát: „Debóra nem lakik a Ritz szállóba / albérletben van egy kis szobája. / Király utca 101. alatt lakik ez a cukorfalat / és én vagyok a babája.” Leginkább azért, mert a Király utca 101. alatt Debóra helyett ma már a Szabad Bisztró nevű vendéglátóhely üzemel, épp az ellenkezőjeként mindannak, ami az ún. pesti operettre emlékeztet. A Szabad leginkább a kilencvenes évek holland típusú szórakozóhelyeit idézi, amilyen például a Tilos az Á volt. Ósdi székek, napközis asztalok, Micimackó a kanapén, bohóc a falon… „Amikor a Szabad Bisztrót megálmodtuk, egy olyan közösségi helyet képzeltünk el, ahol nem csak kiváló vegán ételeket fogyaszthatsz, de kellemes, laza hangulatban tudsz találkozni, koccintani a barátaiddal” – írják honlapjukon, bár annak semmi jele, hogy étteremben járunk. De van felszolgálás, az étlapon pedig a humorfaktor is befigyel: a vegán sajtot „salyt”-nak, a tojást „tolyás”-nak írják. A bacont „békön”-nek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.