étel, hordó

Szabad Bisztró

  • ételhordó
  • 2022. szeptember 28.

Gasztro

Király utcai bisztrófíling

„Nagy szeretettel és lelkesedéssel dolgozom ezen az abszolút pesti operetten, amelyben a józsefvárosi polgári kisasszony, a báró úr Bajza utcai kényelmes palotája, a régi idők orfeumainak kedves, becsületes bohémfigurái (…) mind, mind régi jó emlékeim” – nyilatkozta Zerkovitz Béla zeneszerző a Színházi Életnek 1926 elején, a Csókos asszony című műve bemutatója előtt, azzal is elbüszkélkedve, hogy régi számai közül „csak a hat legismertebbet” szerepelteti. „Tehát legnagyobbrészt új muzsikát csináltam (…), de ez az új muzsika talán még jobban tetszik nekem, mint a régi” – tette hozzá Zerkovitz, és igazán sajnálhatjuk, hogy dalcímeket nem említ… A Csókos asszony premierje 1926. február 27-én volt a Városi Színházban, hatalmas sikert aratott, és állítólag 75 ezer jegyet adtak el, mielőtt évek múltán levették a műsorról. És igaz ugyan, hogy az operett sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a címszerepben Honthy Hanna tündökölt, mégis legfőképp az olyan, ma sem feledett slágerek repítették az egekbe, mint az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere te nímand, a Látta-e már Budapestet éjjel? vagy a Mi muzsikus lelkek.

Most azonban egy kevésbé ismert dalt kell felidéznünk, a Debóra dalt annak is az utolsó versszakát: „Debóra nem lakik a Ritz szállóba / albérletben van egy kis szobája. / Király utca 101. alatt lakik ez a cukorfalat / és én vagyok a babája.” Leginkább azért, mert a Király utca 101. alatt Debóra helyett ma már a Szabad Bisztró nevű vendéglátóhely üzemel, épp az ellenkezőjeként mindannak, ami az ún. pesti operettre emlékeztet. A Szabad leginkább a kilencvenes évek holland típusú szórakozóhelyeit idézi, amilyen például a Tilos az Á volt. Ósdi székek, napközis asztalok, Micimackó a kanapén, bohóc a falon… „Amikor a Szabad Bisztrót megálmodtuk, egy olyan közösségi helyet képzeltünk el, ahol nem csak kiváló vegán ételeket fogyaszthatsz, de kellemes, laza hangulatban tudsz találkozni, koccintani a barátaiddal” – írják honlapjukon, bár annak semmi jele, hogy étteremben járunk. De van felszolgálás, az étlapon pedig a humorfaktor is befigyel: a vegán sajtot „salyt”-nak, a tojást „tolyás”-nak írják. A bacont „békön”-nek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.