étel, hordó

Szabad Bisztró

  • ételhordó
  • 2022. szeptember 28.

Gasztro

Király utcai bisztrófíling

„Nagy szeretettel és lelkesedéssel dolgozom ezen az abszolút pesti operetten, amelyben a józsefvárosi polgári kisasszony, a báró úr Bajza utcai kényelmes palotája, a régi idők orfeumainak kedves, becsületes bohémfigurái (…) mind, mind régi jó emlékeim” – nyilatkozta Zerkovitz Béla zeneszerző a Színházi Életnek 1926 elején, a Csókos asszony című műve bemutatója előtt, azzal is elbüszkélkedve, hogy régi számai közül „csak a hat legismertebbet” szerepelteti. „Tehát legnagyobbrészt új muzsikát csináltam (…), de ez az új muzsika talán még jobban tetszik nekem, mint a régi” – tette hozzá Zerkovitz, és igazán sajnálhatjuk, hogy dalcímeket nem említ… A Csókos asszony premierje 1926. február 27-én volt a Városi Színházban, hatalmas sikert aratott, és állítólag 75 ezer jegyet adtak el, mielőtt évek múltán levették a műsorról. És igaz ugyan, hogy az operett sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a címszerepben Honthy Hanna tündökölt, mégis legfőképp az olyan, ma sem feledett slágerek repítették az egekbe, mint az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere te nímand, a Látta-e már Budapestet éjjel? vagy a Mi muzsikus lelkek.

Most azonban egy kevésbé ismert dalt kell felidéznünk, a Debóra dalt annak is az utolsó versszakát: „Debóra nem lakik a Ritz szállóba / albérletben van egy kis szobája. / Király utca 101. alatt lakik ez a cukorfalat / és én vagyok a babája.” Leginkább azért, mert a Király utca 101. alatt Debóra helyett ma már a Szabad Bisztró nevű vendéglátóhely üzemel, épp az ellenkezőjeként mindannak, ami az ún. pesti operettre emlékeztet. A Szabad leginkább a kilencvenes évek holland típusú szórakozóhelyeit idézi, amilyen például a Tilos az Á volt. Ósdi székek, napközis asztalok, Micimackó a kanapén, bohóc a falon… „Amikor a Szabad Bisztrót megálmodtuk, egy olyan közösségi helyet képzeltünk el, ahol nem csak kiváló vegán ételeket fogyaszthatsz, de kellemes, laza hangulatban tudsz találkozni, koccintani a barátaiddal” – írják honlapjukon, bár annak semmi jele, hogy étteremben járunk. De van felszolgálás, az étlapon pedig a humorfaktor is befigyel: a vegán sajtot „salyt”-nak, a tojást „tolyás”-nak írják. A bacont „békön”-nek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.