chili&vanília

Vasárnapi paradicsomos tészta, két fogásban

Gasztro

Paradicsomos tészta oldalassal és húsgombóccal (Stanley Tucci-féle ragu alapján)

„Amikor megfőtt a tészta, a húsokat és a húsgombócokat kiemelték a szószból, és egy külön tálra helyezték (…) egy merőkanálnyit hozzákevertek a leszűrt tésztához, a többit pedig átöntötték egy tálba, amelyből mindenki vehetett magának. Ez volt tehát az első fogás. (…) Ezután következett második fogásként a hús és a húsgombócok. A tésztát és a húst ilyen esetben sosem ették együtt. Ha egyszer is rátettem volna egyetlen húsgombócot is a tésztámra, a szüleim bizonyára elagyabugyáltak volna. Nemcsak az étkezés rendjét borítottam volna fel, hanem ez körülbelül olyan otrombaság lett volna, mint kenyeret enni a tésztához” – írja Stanley Tucci színész az Életem az ételeken át című memoárjában, e kedves, egy délután alatt kiolvasható könyv révén az elmesélt kulináris élményeken keresztül képet kapunk az olasz bevándorlócsalád gasztrokulturális hagyományairól és Tucci pályájáról is. Az alábbi ragu éppen a tálalási módja miatt nagyszerű – egy nagy adag egytálételből több különböző elem készül, amiből a család minden tagja tetszés szerinti összetételben és sorrendben tud szedni (s bár a Tucci családban nem volt illendő, nem szentségtörés együtt enni a tésztát a hússal). Ha véletlenül marad, másnapra remek melegszendvicset lehet készíteni akár kis adag raguból is. Az eredeti recept marhaoldalast ír, helyette puha, szaftos sertésoldalast javasolok, továbbá az elkészítéshez kényelmesebb részben a sütőt is használni.

 

Vasárnapi paradicsomos tészta oldalassal és húsgombóccal, két fogásban (Stanley Tucci-féle ragu alapján)

Hozzávalók (6–8 adag)

 

1 kg sertésoldalas, csontok mentén darabolva, szobahőmérsékleten

3 evőkanál olívaolaj

só, bors

2 hagyma, finomra aprítva

4 gerezd fokhagyma, finomra aprítva

1 dl fehérbor

2×7 dl jófajta passzírozott paradicsom

2 szárzeller

2 sárgarépa

néhány szál friss bazsalikom

1 teáskanál szárított oregánó

½ kg darált hús

2 szikkadt zsemle, langyos vízbe áztatva

1 tojás

2 gerezd fokhagyma, reszelve

½ kg makarónitészta

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.