A muri már tegnap elkezdődött, a békemenettel, amelyet neves és névtelen vendégfellépők mellett Orbán beszéde fogadott a Hősök terén. A menetelés magán viselte minden hasonló ilyen rendezvény fő ismérveit, mint azt galériánk is mutatja. De a lényeg nem ez volt, a lényeg az üzenet volt, aki otthon marad április hatodikán, az nincs velünk, aki kiszavaz, nincs velünk, az van velünk, aki azt csinálja, amit mondunk. Este a HírTv behívta a menet két főszervét, Bayer Zsoltot és Bencsik Andrást, akik azon túl, hogy örültek a sokaságnak, 2002-re emlékeztettek, mint a főnök a téren, azt hitték, hogy nyeregben vannak, és buktak. Ezért aztán most minden rajongónak el kell menni szavazni. Hát, lehet, hogy ezért nyomatják ezt a mantrát, de lehet, hogy azért, mert maguk sincsenek róla meggyőződve, hogy ilyen négy év után elegen elmennek nekik.
| ||
Ma az úgynevezett kormányváltók tartottak választási nagygyűlést az Opera előtt, mondhatni, a Fideszhez hasonlóan régi sikereik színhelyén. Bajnai ma másodszor tért vissza, most mutatván végre olyan szónoki teljesítményt is, mint amilyet a szerepe, sőt, a jobb napokban eltervezett szerepe eddig is megkívánt volna. Naprakész volt és lendületes.
Summázatul leszögezhetjük, ezen a hétvégén mindenki megkapta, amiért érkezett. Orbánozást némi plusszal az Operánál, felhőtelen bálványimádást a Hősök terén.
| ||
Csak szegény Ficó nem kapta meg, amit akart, ráadásul neki még itt is várnia kell, hisz’ nem mehetünk el szó nélkül a jövő embere, Rogán Antal napokban kulmináló ingatlanügyletei mellett. A 444.hu remek összeállításban mutatja meg, hogy e derék háziúr hogyan is gondolta összenyitni egymástól viszonylag távol fekvő lakásait, amelyek egyikéről a napokban az is kiderült, hogy korábbi közléseivel szemben nemcsak félig, de egészen övé. No, ezzel még az ország lehet így, nem egy fél Rogánja van, hanem egy egész, ideje is lenne túladni rajta.
| ||
És akkor jöhet végre jó szomszédunk, a Bukovári Fico. Aki túlélte, hogy bevette első kormányába a nácikat, és nagy szellemi elődjét, Vladót. S túlélt annyi mást is, csak éppen azt nem, hogy minden ő akart lenni, elnök, miniszterelnök, a főnökök főnöke. Ne gondolja senki, hogy szombati vereségének nem lesznek messze ható politikai következményei. Szegény Fico, pedig ő még nem is akart az Inter Bratislava edzője vagy játékosa lenni, s tele sem szórta várhatóan üres stadionokkal az országát.
E sok jó hír után a legjobb: munkatársunk és jó barátunk, Rényi Pál Dániel ma kapott egy Pulitzer-emlékdíjat. Minimum megérdemelten. Innen is gratulálunk neki, meg innen is.
Végül egy kis bulvár, a nagytermészetű kormánybiztos, mint a mesében: megcélozta a részeges vadász kisjányát’, de bakot lőtt, illetve lepattintást szenvedett.
Ez volt a hétvége, de a jövő hét végére is van egy ötletünk, hogy kit kéne lepattintani, s az illető egy füst alatt vihetné magával Andyt is.
