Nem maradt más, mint az idegenellenesség
Vereségek az időközi választásokon, zuhan a népszerűség, a táboron belülről gecizik le az Érinthetetlent, recseg-ropog a rendszer – teljesen világos, hogy ki kellett találni valami ütőset, olyasvalamit, ami a kormányzati spin reményei szerint azonnali gyógyír az előbb sorolt valamennyi bajra. Mivel Magyarországon élünk, a megoldás is kézenfekvő: xenofóbia. Bejött az a szociknak is 2002 elején, miért ne jöhetne be most a Fidesznek?
A központilag vezényelt bevándorlóellenességnek volt egy köre az év elején, a jelek szerint az lehetett a főpróba. Az újabb menetet a ma reggeli rádiós Orbán-interjú indította, hogy aztán néhány óra múltán a magyar emberek is értesülhessenek a bevándorlók „ügyéről” indítandó nemzeti konzultáció – amely egyébiránt 960 millió adóforintot visz el a közösből – 12 kérdéséről. A mesterséges hisztériakeltést olyan kifejezésekkel végzi a kormányzat, mint például a „tragikusan aktuálissá” vált menekültválság. (A mediterráneumban bizonnyal erről van szó, a magyar–szerb határon, gyanítjuk, kevésbé kritikus a helyzet.) A 12 kérdés a műfajon belül is kifejezetten nívótlanra sikeredett, még ha a kötelező stupiditástól, a „48-ban vót-e a 48” típusú szájbarágósditól eltekintünk is.
Például: „Sokféle véleményt lehet hallani az erősödő terrorcselekményekkel kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontosnak a terrorizmus térnyerését (a franciaországi vérengzés, az ISIS riasztó cselekményei) a saját élete szempontjából?” Vagy: „Sokféle véleményt hallani a bevándorlás kérdésével kapcsolatban. Vannak, akik szerint a megélhetési bevándorlók veszélyeztetik a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését! Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?” Vagy: „Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy szigorúbb szabályokat vezessen be, ami alapján őrizetbe vehetők a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlók?” „Egyetért-e Ön azzal a véleménnyel, hogy a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat a lehető legrövidebb időn belül vissza kell fordítani a saját hazájukba?” És a végére a slusszpoén: „Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?”
Úgy tűnik, a Fideszben öt év múltán sem jött rá senki, hogy a Jobbik-program megvalósítása a Jobbikot erősíti, nem őket. Pedig ennyi idő – és ennyi pénz! – után Habony Árpádnak vagy a Századvégnek ez igazán leeshetett volna már.
Sertéshús-áfa: kinek jöhet jól?
Orbán Viktor ma reggeli, interjúnak álcázott rádiószózatában volt más érdekes is: a sertéstőkehús áfáját 27-ről 3 százalékra viszik le, és egyelőre csak ezt. Az agrarszektor.hu szerint ez – kiterjedt húsipari érdekeltségei, például az épülő mohácsi gigavágóhíd miatt – Csányi Sándor OTP- (és MLSZ-) vezérnek kedvez. Mi azért tudunk még valakit, aki nagy erőkkel rástartolt a disznóüzletre, és ez a módosítás speciel neki sem jöhet rosszul: Mészáros Lőrinc az, Orbán Viktor milliárdossá lett bizalmasa.
Marcsika senkinek sem kell
Önkormányzati ingatlanban működött Karcagon a jogosulatlan pénzügyi tevékenységével akár 20 milliárd forintos kárt okozó Kun-Mediátor Kft. – írja a Blikk. 2005-ben maga Fazekas Sándor akkori polgármester, jelenlegi agrárminiszter javasolta, hogy öt évvel hosszabbítsák meg a bérleti jogviszonyt, amelyet a képviselő-testület kézfelemeléssel egyhangúlag meg is szavazott. A frekventált helyen lévő ingatlan bérleti díja 2006-ban havonta négyzetméterenként a 750 forintot sem érte el, míg ugyanazon az ülésen egy másik ingatlan négyzetméterenkénti bérleti díját 50 százalékkal drágábban, 1140 forintban állapították meg. A cég vezetőjének, Dobrai Sándornénak, vagy ahogy a városban mindenki ismerte, Marcsikának önkormányzati tisztsége is volt. A közelmúltban összeomlott piramisjáték szervezője jelenleg szökésben van. A hvg.hu pedig érdekes összeállítást közölt arról, hogy melyik pártnak milyen oka lehet arra, hogy minél távolabb tolja el magától a karcagi sikkasztási botrányt.
Lehúz a Quaestor
A Quaestor-botrány viszont egyre inkább ráég a Fideszre, elsősorban is Orbán külügyminiszterére, Szijjártó Péterre. Szijjártó Péter ugyanis egy hónappal, Magyar Levente gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkár pedig négy nappal a Quaestor-botrány kirobbanása előtt találkozott Tarsoly Csabával. Utóbbi azért érdekes, mert a külügy cége, a Magyar Nemzeti Kereskedőház éppen aznap döntött a Quaestornál lévő pénze kivételéről. A kereskedőház felügyelőbizottságának alelnöke Magyar Levente. Többek között ezek derültek ki azokból a válaszokból, amiket a minisztériumok küldtek meg szocialista képviselők írásbeli kérdéseire. Immár azt is tudhatjuk, hogy a jelenlegi kormány 259 milliárd forint közpénzt tart brókercégeknél; az előzőek is tartottak, 2002–2010 között nagyjából 300 milliárdot.
Hunvald-ügy: két és fél év, de már letöltve
Jogerősen két és fél év börtönbüntetéssel sújtotta pénteken a Szegedi Ítélőtábla Hunvald Györgyöt (a róla szóló portrét lásd itt), a főváros VII. kerületének korábbi szocialista polgármesterét az önkormányzat nevében kötött, valótlan tartalmú szaktanácsadói szerződések miatt. A mostani büntetést és a korábban a Kúria által hivatali visszaélés miatt kiszabott egyéves szabadságvesztést összbüntetésbe kell foglalni, és ennek szabályai alapján Hunvaldnak nem kell börtönbe vonulnia, mert a büntetést az előzetes letartóztatásban kitöltötte.
Mondja ki Magyarország is, hogy a népirtás az népirtás
Az LMP szerint ideje, hogy Magyarország hivatalosan is elismerje az örményekkel szembeni 1915-ös törökországi népirtás tényét. Schiffer András társelnök-frakcióvezető közleményében azt írta, hogy az egy-másfél millió keresztény vallású örmény lemészárlása a 20. század első „iparosított módszertanú genocídiuma” volt, amely számtalan hasonlóságot mutat a későbbi holokauszttal. Az LMP ezt kimondó határozati javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé.
A Fidesznek a dédelgetett török–magyar viszony miatt ez nagyon nem hiányzik. Pedig lépése nem lenne kirívó, hiszen a Törökországgal – például a rengeteg török bevándorló okán – jóval érzékenyebb viszonyban lévő Németország államfője, Joachim Gauck tegnap kijelentette, hogy előre megtervezett népirtást hajtottak végre az örmények ellen száz éve az Oszmán Birodalomban, míg a Bundestag mai emlékülésén határozatban bélyegezte népirtásnak az örmények száz évvel ezelőtti tömeges legyilkolását. Németország korábban mindig kerülte, hogy genocídiumnak minősítse a történteket.
Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök Isztambulban úgy fogalmazott, hogy osztozik az örmények fájdalmában, és tisztelettel adózik valamennyi örmény emlékének, akik „az első világháborús körülmények” között vesztették életüket. Genocídiumról mindazonáltal – természetesen – nem beszélt, a halottak szerinte a világháború áldozatai, és nem ismerte el az Oszmán Birodalom felelősségét.
