Rádió

Az ál-Petőfi

A közrádió újabb metamorfózisa

Interaktív

Micsoda felbolydulás van itt!

Épp csak elbúcsúztattuk a bukásában is kisszerű Karc FM-et (lásd: Nullánál is kevesebb, Magyar ­Narancs, 2023. szeptember 20.), erre a Petőfi rádiónál is fellőtték a felmondásrakétát. Az elmúlt hét végén mind a húsz munkatárs megkapta a behívóját személyes elbeszélgetésre a csatorna üzemeltetőjétől, és közülük négy-öt ember kivételével péntek estig mindenki ­lapátra is került – amennyire a kiszivárgott ­híreknek hinni lehet, racionalizálásra való hivatkozással. Racionalizálás a közmédiánál? Hihetően hangzik.

Van-e mindennek bármi jelentősége, vagy mi, hallgatók egyszerűen csak a szokásos unalommal fordítsuk félre a fejünket ezúttal is? Számít-e, hogy tizenhat év után kivágták a rádió meghatározó zenei szerkesztőjét, Borcsik Attilát, alias DJ Izilt? Hallgattuk-e még egyáltalán a Petőfit az elmúlt időkben, és ha igen, mit kaptunk tőle? Borcsiknak erős köze volt ahhoz a 2007-es változáshoz, amikor a fia­talokat megcélzó állami csatorna jelentős ráncfelvarráson esett át. Ráálltak az alternatív magyar zenék sugárzására, kitisztították a műsorrendet a korábbi korszakokból bennragadt értelmezhetetlen elemektől, a zenei profil frissítésével új hallgatóságot céloztak be, és új műsorformákkal kezdtek kísérletezni. Hogy sikeres volt-e a kezdeményezés, az nem biztos. Hogy is tudna sikeres lenni egy efféle ajánlat a magyar éterben, ahol kizárólag retrográd popzenével és kortárs mainstreammel lehet hatékonyan becserkészni a hallgatókat? Más kérdés, hogy az állami könnyűzenei adónak egyáltalán kell-e ilyen módon sikeresnek lennie, és nem fontosabb-e a minőségi, egyedi kínálat fenntartása? Persze felesleges is már ezen morfondírozni, az alternatív Petőfit pár év után lekeverték, és visszatértek a tömeg­ízlés kiszolgálásához – emlékeink szerint többek között olyan kipróbált formátumokkal, mint Harsányi Levente.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.