Az ál-Petőfi

A közrádió újabb metamorfózisa

Micsoda felbolydulás van itt!

Épp csak elbúcsúztattuk a bukásában is kisszerű Karc FM-et (lásd: Nullánál is kevesebb, Magyar ­Narancs, 2023. szeptember 20.), erre a Petőfi rádiónál is fellőtték a felmondásrakétát. Az elmúlt hét végén mind a húsz munkatárs megkapta a behívóját személyes elbeszélgetésre a csatorna üzemeltetőjétől, és közülük négy-öt ember kivételével péntek estig mindenki ­lapátra is került – amennyire a kiszivárgott ­híreknek hinni lehet, racionalizálásra való hivatkozással. Racionalizálás a közmédiánál? Hihetően hangzik.

Van-e mindennek bármi jelentősége, vagy mi, hallgatók egyszerűen csak a szokásos unalommal fordítsuk félre a fejünket ezúttal is? Számít-e, hogy tizenhat év után kivágták a rádió meghatározó zenei szerkesztőjét, Borcsik Attilát, alias DJ Izilt? Hallgattuk-e még egyáltalán a Petőfit az elmúlt időkben, és ha igen, mit kaptunk tőle? Borcsiknak erős köze volt ahhoz a 2007-es változáshoz, amikor a fia­talokat megcélzó állami csatorna jelentős ráncfelvarráson esett át. Ráálltak az alternatív magyar zenék sugárzására, kitisztították a műsorrendet a korábbi korszakokból bennragadt értelmezhetetlen elemektől, a zenei profil frissítésével új hallgatóságot céloztak be, és új műsorformákkal kezdtek kísérletezni. Hogy sikeres volt-e a kezdeményezés, az nem biztos. Hogy is tudna sikeres lenni egy efféle ajánlat a magyar éterben, ahol kizárólag retrográd popzenével és kortárs mainstreammel lehet hatékonyan becserkészni a hallgatókat? Más kérdés, hogy az állami könnyűzenei adónak egyáltalán kell-e ilyen módon sikeresnek lennie, és nem fontosabb-e a minőségi, egyedi kínálat fenntartása? Persze felesleges is már ezen morfondírozni, az alternatív Petőfit pár év után lekeverték, és visszatértek a tömeg­ízlés kiszolgálásához – emlékeink szerint többek között olyan kipróbált formátumokkal, mint Harsányi Levente.