Rádió

Az ál-Petőfi

A közrádió újabb metamorfózisa

Interaktív

Micsoda felbolydulás van itt!

Épp csak elbúcsúztattuk a bukásában is kisszerű Karc FM-et (lásd: Nullánál is kevesebb, Magyar ­Narancs, 2023. szeptember 20.), erre a Petőfi rádiónál is fellőtték a felmondásrakétát. Az elmúlt hét végén mind a húsz munkatárs megkapta a behívóját személyes elbeszélgetésre a csatorna üzemeltetőjétől, és közülük négy-öt ember kivételével péntek estig mindenki ­lapátra is került – amennyire a kiszivárgott ­híreknek hinni lehet, racionalizálásra való hivatkozással. Racionalizálás a közmédiánál? Hihetően hangzik.

Van-e mindennek bármi jelentősége, vagy mi, hallgatók egyszerűen csak a szokásos unalommal fordítsuk félre a fejünket ezúttal is? Számít-e, hogy tizenhat év után kivágták a rádió meghatározó zenei szerkesztőjét, Borcsik Attilát, alias DJ Izilt? Hallgattuk-e még egyáltalán a Petőfit az elmúlt időkben, és ha igen, mit kaptunk tőle? Borcsiknak erős köze volt ahhoz a 2007-es változáshoz, amikor a fia­talokat megcélzó állami csatorna jelentős ráncfelvarráson esett át. Ráálltak az alternatív magyar zenék sugárzására, kitisztították a műsorrendet a korábbi korszakokból bennragadt értelmezhetetlen elemektől, a zenei profil frissítésével új hallgatóságot céloztak be, és új műsorformákkal kezdtek kísérletezni. Hogy sikeres volt-e a kezdeményezés, az nem biztos. Hogy is tudna sikeres lenni egy efféle ajánlat a magyar éterben, ahol kizárólag retrográd popzenével és kortárs mainstreammel lehet hatékonyan becserkészni a hallgatókat? Más kérdés, hogy az állami könnyűzenei adónak egyáltalán kell-e ilyen módon sikeresnek lennie, és nem fontosabb-e a minőségi, egyedi kínálat fenntartása? Persze felesleges is már ezen morfondírozni, az alternatív Petőfit pár év után lekeverték, és visszatértek a tömeg­ízlés kiszolgálásához – emlékeink szerint többek között olyan kipróbált formátumokkal, mint Harsányi Levente.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.