Egy hét kultúra 2022/50-51.

  • Narancs
  • 2022. december 14.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

TURNER Veronica Ryan szobrász nyerte el a világ egyik legmagasabb presztízsű művészeti elismerését, a Turner-díjat. A 66 éves szobrász a karib-tengeri Montserrat szigetén született, majd még gyerekkorában került Nagy-Britanniába. Művészi pályafutásának fontos eleme, hogy ő alkotta meg Nagy-Britanniában a II. világháború utáni évtized karibi bevándorlóinak, az úgynevezett Windrush-generáció előtt tisztelgő első állandó szobrot. Ryan költőiként aposztrofált műveinek ihletői számos esetben szülőhazájának gyümölcsei, termései; a természetes formákat például csomagolóanyagokkal, hulladékokkal ötvözi, olyan installációkat létrehozva, amelyek a töredezettség, elidegenedés tematikájához kapcsolódnak. Absztrakt, mégis biomorf szobraiban éppúgy megjelennek a nehéz anyagok, a cement, a bronz, az ólom, mint a könnyű, efemer összetevők, a papír, a por, a virágok és a tollak. Ryan életművét tavaly az Order of the British Empire állami kitüntetéssel is elismerték.

 

CSÍÍÍZ A természet- és állatfotózás műfaja sok esetben a türelem és a szerencse játéka, még inkább akkor, ha kifejezetten vicces fotókra utaznak a művészek. Szerencsére azonban a Comedy Wildlife Photography Awardson minden évben megmérkőzhetnek egymással a legjobban sikerült alkotások. A 2022-és év abszolút győztese legviccesebb állatfotók kategóriában egy oroszlánkölyök és egy fa nem éppen sikeres találkozását ábrázolja. A Nem túl macskás reflexek (Not so cat-like reflexes) című pályaművet Jennifer Hadley készítette, fotóját 85 ország összesen több mint 5 ezer pályaműve közül tette az élre a zsűri. A különböző kategóriák nyertes képeinek fotóalanyai között emellett találhatunk például félreérthető helyzetben látható vízilovat (Jean Jacques Alcalay), vidám mosómedvét (Miroslav Bogdanović „SRB”) vagy épp öntudatos pingvineket (Jennifer Hadley). A legjobban sikerült, határozottan szórakoztató fotókat mindenképp megéri böngészni, ezek ugyanis az előző évek díjazottjaival együtt megtekinthetők a comedywildlifephoto.com oldalon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.