Egy hét kultúra 2024/4.

  • Narancs
  • 2024. január 17.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

PISSARRO MARAD Több évtizede tartó jogi vitában hozott újabb fordulatot a kaliforniai fellebbviteli bíróság döntése, miszerint a madridi Museo Nacional Thyssen-Bornemiszának jogában áll megtartani Camille Pissarro Rue Saint-Honoré, dans l’après-midi, effet de pluie (Rue Saint-Honoré, délután, esőhatás) című, annak idején a nácik által elrabolt festményét. A francia impresszionista művész 1897-es alkotását közvetlenül Pissarro műkereskedőjétől vásárolta meg a Cassirer család, Lilly Cassirer Neubauernek azonban 1939-ben meg kellett válnia a képtől, mivel csak így hagyhatta el a náci Németországot. A festmény többször is gazdát cserélt, mielőtt Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza megvásárolta. Rajta keresztül később a spanyol államhoz, illetve az üzletember nevét viselő múzeumba került. Lilly Cassirer Neubauer unokája 2000 óta próbálja visszaszerezni a 30 millió dollárra (több mint 10 milliárd forint) becsült képet, és bár az amerikai bíróság a spanyol jogra hivatkozva – amely szerint hat év megszakítás nélküli birtoklással tulajdonjog szerezhető egy ingóságra – egyhangú ítéletet hozott, a család ismét felülvizsgálatot sürget.

FORGATÓKÖNYV A kikiáltási ár majdnem harmincszorosáért, 22 ezer fontért (közel 10 millió forint) kelt el a Jóbarátok című vígjátéksorozat Londonban forgatott részeinek forgatókönyve egy angliai árverésen. Az értékes relikvia egy meg nem nevezett, online licitáló külföldi vevőnél talált gazdára, de a Hanson Ross aukciósház beszámolója szerint nagy volt a verseny: összesen 219 előzetes ajánlat érkezett a világ minden tájáról. A rendkívüli érdeklődést kiváltó forgatókönyvet 1998-ban, néhány héttel a sorozat negyedik évadát lezáró dupla epizód felvételei után találta meg a wembley-i Fountain Studios egyik alkalmazottja, akinek a forgatási helyszín kitakarítása volt a feladata. A most 60 éves londoni nő azóta teljesen megfeledkezett a megőrzött példányról, egy költözésre készülődve azonban nemrég ismét a kezébe került. A Sky Newsnak nyilatkozva elmondta, bár személy szerint sosem volt oda a sorozat amerikai humoráért, szerette volna, ha a forgatókönyv egy igazi Jóbarátok-rajongóhoz kerülne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.