ASZÁLY Nem a kis jégkorszak, hanem aszály miatt hagyták el dél-grönlandi településeiket a skandináv származású telepesek a 15. században – állítják amerikai kutatók, akik a Science Advancesben publikálták eredményeiket. A skandináv (viking) telepesek 985-ben érkeztek Dél-Grönlandra, ahol hamarosan kiirtották a partvidék menti őshonos növényzetet, hogy dús legelőket nyerjenek fő táplálékforrásuk, a szarvasmarhák számára. A virágkorban mintegy 2 ezer ember élhetett ezeken a grönlandi településeken: a 15. század elején azonban a telepesek rejtélyes módon eltűntek Grönlandról – ezt eddig gazdasági összeomlással, járványokkal, de főleg a 14. századtól kezdődő lehűlési periódussal, a kis jégkorszakkal magyarázták. A kutatók most egy parasztporta melletti tó üledékrétegeinek vizsgálatával rekonstruálták az elmúlt 2 ezer év helyi klímáját: ez alapján a 14. század vége a térségben melegebb (és egyben szárazabb) időszakot hozott, és a magasabb hőmérsékletek tovább súlyosbíthatták a tartós szárazság hatását. A hosszúra nyúló aszály végül odavezetett, hogy túlságosan is kevés fű termett a szarvasmarhák táplálására. A kutatók szerint az aszályos időszak – és az általa okozott társadalmi vagy gazdasági instabilitás – jelentős mértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a telepesek feladták grönlandi életüket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
