RIZS Akár a marsi regoliton, a vörös bolygó laza, heterogén felszíni anyagában is megél az a genetikailag módosított rizsféleség, amelyet más (vad, illetve szintén genetikailag módosított) rizsvariánsokkal együtt többféle talajvariáción is próbált termeszteni egy tudóscsoport a tesztek során. A kutatók a Houstonban megrendezett hold- és bolygókutatási konferencián prezentálták eredményeiket, amelyek szerint igenis akadnak olyan a rizsféleségek, amelyek a még a Marsra jellemző magas sótartalmú, sőt azon belül magas perkloráttartalmú talajon is megélnek. Igaz, a perklorát-koncentrációnak van egy felső határa (kilogrammonként 3 gramm), amely felett már ezek a különleges genetikai hibrid variánsok sem tudnak kicsírázni. A tesztek eredménye szerint sokkal jobb eredmény érhető el, ha a szimulációra használt, például a Mojave-sivatagból származó, bazaltot is tartalmazó laza felszíni anyagot részben virágfölddel helyettesítik.
ASZTEROIDA Valószínűleg nem is a Napból származó sugárzás melegítő hatása és a csillagunkból származó részecskezápor által az égitest felszínéről felszabadított por alkotja a Föld-közeli aszteroidaként számon tartott 3200 Phaethon nevű égitest üstökösszerű csóváját, és nem is ez okozza szokatlanul erős felfénylését – a Planetary Science Journalben megjelent cikk szerint kiáramló nátriumatomok okozzák a csóvát és a fényjelenséget. A tudósok szerint továbbra is fennáll a kérdés: ha a korábban véltnél kevesebb por távozik a Nap-közelbe jutó aszteroidából, akkor honnan kerül elegendő anyag a decemberben tapasztalható geminida meteorzáporhoz, amelynek eredetét hagyományosan a Phaethonnal hozzák kapcsolatba. Az 1983 októberében a NASA Infrared Astronomical Satellite műholdjának adatai alapján felfedezett 3200 Phaethon egy úgynevezett Apollo-aszteroida – 5,1 kilométeres átmérőjével ez a harmadik legnagyobb a Földre potenciálisan veszélyt jelentő égitestek között, pályájának fél nagytengelye (190,2 millió kilométer) pedig nagyobb, mint a Földé. Az eredmények alapján elképzelhető, hogy a közelmúltban tévesen azonosítottak üstökösként több hasonló, ún. Nap-súroló égitestet.
INDUS Visszatérő téli és nyári szárazságok vezettek a bronzkor Indus-völgyi civilizációjának lassú hanyatlásához – állítja az a részben brit tudósok (például a Cambridge University munkatársai) alkotta kutatócsoport, amely a Communications Earth & Environment folyóiratban számolt be eredményeiről. A kutatók a Himalájában található Dharamjali-barlangban található, 4200–3100 éves sztalagmitokat (álló cseppköveket) analizáltak, amelyből azonosítható volt egy 230 éves relatíve száraz időszak, visszatérően aszályos évtizedekkel. Az adatok szerint ezek a néha több generáció életét is érintő száraz időszakok az Indus menti civilizáció városi szakaszában léptek fel, és idővel rugalmas alkalmazkodásra, szárazságtűrő mezőgazdasági stratégiák használatára késztették a korabeli indiai földművelőket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
