Tisztelt Magyar Narancs!
A XXXV. évfolyam 16. számában megjelent szerkesztői publicisztikájukban tévesen állították, hogy „a peticiok.com-on a hajléktalanság témakörben például öt éve kizárólag olyan felszólalások születtek, amelyek azt követelik, hogy zavarják el őket a környékről, hogy valahol ne létesítsenek menhelyet”. A valóság ezzel szemben az, hogy ügyvédek által kezdeményezett és dr. Ésik Sándor által jegyzett petíciót, amit a hajléktalanság kriminalizálásával szemben fogalmaztunk meg, több mint háromezren írták alá. Az ügyvédek által kezdeményezett tiltakozó levélről beszámolt a független média is (Index, 444, Mérce stb.) 2018 októberében.
Az ügyvédi hivatás egyik legszebb pillanata, mikor az ügyvéd a bíróságon szólásra emelkedik, és ahogy a régi rómaiak mondták, „sollemnibus verbis” vagyis ünnepélyes szavakkal szól. A magyar tárgyalókban ez a felszólalás hagyományosan így kezdődik: „Tisztelt Bíróság!” Mi, a levél aláírói, azonban nehéz helyzetben vagyunk. A „hajléktalanok méltósága” érdekében hozott szabálysértési szabályok bírósági alkalmazása ugyanis olyan határokat lép át, amelyek után nehéz bármilyen bíróságon is a „tisztelt” szót használni.
Ezek a szabályok eleve rosszak, és nem lett volna szabad megszületniük. Az államnak valóban feladata emberiességi, köztisztasági, közegészségügyi okokból segíteni bajba jutott honfitársainkon. Valóban vannak olyan helyzetek, amelyek megkövetelik a szép szónál határozottabb eszközök használatát. Csakhogy sem a rendőrség, sem a büntető igazságszolgáltatás nem arra való, hogy helyettesítse a megfelelő szociális ellátórendszert, a bajba jutott embereket segítő állami és önkéntes szervezetek munkáját.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
