ÁRVÍZ Egy igen ritkán előforduló, hármas ciklonsorozat okozta a májusban a főleg az észak-olaszországi Emilia-Romagna régiót sújtó rendkívüli esőzéseket és az azok nyomán fellépő, számos halálos áldozatot követelő áradásokat – állapította meg egy friss vizsgálat, amely szerint magáért az extrém méretű csapadékért, illetve a ciklonkeletkezésért nem az éghajlatváltozás okolható. Az extrém időjárási jelenségek hátterének felderítésén dolgozó World Weather Attribution együttműködés keretében a tudósok a valós eseményeket egy számítógéppel szimulált világgal is összehasonlították, ahol nem zajlik emberi eredetű felmelegedés, és nem tapasztalhatók a fosszilis tüzelőanyagok által kiváltott éghajlatváltozás hatásai. A tanulmányban olvasható becslés szerint 1 a 200-hoz a valószínűsége annak, hogy egy háromhetes perióduson belül három erős mediterrán ciklon csapjon le erre a régióra, azaz extrém ritka eseményről beszélünk. A május 2-án lecsapó első ciklon egy kétéves (és a kutatók szerint zömmel már a klímaváltozás miatt bekövetkező légkörzési változásoknak és az Alpokban lehulló kevés hónak tulajdonított) száraz időszak után érkezett: a talaj annyira kiszáradt, hogy nem tudta elnyelni az első ciklonból kihulló özönvízszerű csapadékot.
GEJZÍR Gigászi gejzírkitörést fotózott a James Webb űrtávcső a Szaturnusz Enceladus nevű holdján: az űrteleszkóp által megfigyelt egyik érdekes képződmény egy, a holdnál hússzor nagyobb átmérőjű párafelhő volt. Ez a több mint 10 ezer kilométeres jelenség a Föld méretéhez hasonló nagyságú. Ekkora vízkibocsátást még sosem láttak a planetológusok, de a megfigyelés azért is fontos, mert rávilágít, miként lép kölcsönhatásba a holdból származó anyag a Szaturnusz rendszerével, beleértve a bolygó ikonikus gyűrűjét is. Az Enceladus átmérője mindössze 500 kilométer, de különlegessé teszi szerkezete: a hold vastag jeges kérge és kőzetmagja közé ékelődve folyékony óceán húzódik, amelynek sós vize beborítja az egész égitestet. A gejzírszerű jégvulkánok jégtörmeléket, vízgőzt és szerves anyagokat lövellnek a magasba a hold kérgének „tigriscsíkoknak” becézett hasadékaiból. A kutatók már korábban is megfigyeltek ilyen párafelhőket néhány száz kilométerrel a felszín felett, de a James Webb rendkívüli érzékenysége miatt most nagyobb részletességgel sikerült megörökíteni az eseményt. A gejzírből másodpercenként 300 liter víz tör fel: ilyen vízhozammal néhány óra alatt meg lehetne tölteni egy olimpiai úszómedencét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
