BOLYGÓ Egy olyan szuper nehéz bolygót fedeztek fel a csillagászok, amelynek sűrűsége nagyobb lehet az acélnál – a Nature cikke szerint a csillagászok úgy vélik, hogy a Neptunusz-méretű TOI-1853b e különös tulajdonságát gigantikus ütközéseknek köszönheti. A tőlünk 545 fényévnyire, az Ökörhajcsár (Boötes) csillagképben található TOI-1853 egy csendes K2-típusú törpecsillag, amelynek tömege a mi Napunkénak 85 százalékát teszi ki. A korongja előtt rendre átvonuló TOI-1853b óriásbolygó 1,24 nap alatt kerüli meg csillagát: a bolygó sugara 3,5-szer akkora, mint a Földé, tömege bolygónkénak 73-szorosa, anyagának sűrűsége 9,7 kilogramm/köbdeciméter. Egy ilyen extrém fizikai tulajdonságokkal bíró égitest léte komoly kérdéseket vet fel a bolygókeletkezés itt érvényesülő forgatókönyvével kapcsolatban. A kutatók feltételezése szerint egy ilyen óriásbolygó, amelynek sűrűsége még a kőzetbolygók zöménél is nagyobb, csak nagy energiájú ütközések következtében alakulhatott ki, amelyek elpusztíthatták a bolygó légkörét, és lecsupaszították róla a külső, vízben gazdag réteget is.
KIHALÁSKÖZELBEN A korai emberelődök súlyos népességi szűk keresztmetszeten mentek keresztül valamikor a 900 ezer éve kezdődött és a 800 ezer éve végződött, bő 100 ezer évig tartó időszakban – állítja a Science magazinban közzétett friss tanulmány. Az East China Normal University kutatócsoportja 3154 ma élő ember humán genomiális szekvenciáit elemezték egy új, gyors infinitezimális idejű összeolvadási folyamatnak (FitCoal) nevezett modell segítségével. Eredményeik azt mutatják, hogy a szóban forgó időszakban az emberi populáció korábban mintegy 100 ezres létszámához képest mindössze 1280 ivarérett egyed maradt, így elődeink a kihalás szélére kerültek. A populáció egyedszámának csökkenése egybeesett egy jelentős éghajlatváltozással, eljegesedéssel – lehűléssel, súlyos aszályokkal, az őskori emberek táplálékául szolgáló állatfajok kihalásával –, majd az azt követő speciációval (fajkeletkezés). Mindez magyarázatot adhat arra is, miért ritkultak meg az említett időszakból származó, az ember jelenlétére utaló archeológiai bizonyítékok. Becslések szerint a jelenleg ismert genetikai sokféleség 65,85 százaléka is elveszhetett a pleisztocén szűk keresztmetszeti időszak miatt, és ez az elhúzódó, a szaporodóképes egyedek minimális számával jellemezhető periódus veszélyeztette a ma ismert emberi népesség kialakulását.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
