Ott ugyanis olykor álló nap, szinte megszakítás nélkül esküvői-lakodalmi témájú műsorok követik egymást az adásmenetben, s így aztán az ember fia meg lánya csak kapkodhatja a fejét, hogy mások milyen látványos, kalandos és egzotikus körülmények között mondják ki a boldogító igent. Az egyszerien csodálatos pillanatig, amilyen talán ha négyszer vagy ötször adódik egy emberélet során, persze zajos hajtépések, viharos műbalhék és terapeuta után kiáltó szorongássorozatok sora vezet el, hiszen ilyesmik nélkül elképzelhetetlen lenne az Akaratos menyasszonyok, a Kell ez az esküvő, a Három hónap múlva esküvő, sőt a Dundi menyasszonyok megmentői s mind a többi hasonló műsor.
A jócskán terebélyes zsáner napi dömpingjéből pár műsor azért külön tárgyalást is érdemel. Például az amerikai és brit változatban egyaránt sugárzott Mondj igent a ruhára, amelyben a legkülönfélébb menyasszonyi ruhák folytatólagos kiválasztása zajlik: a néző számára a női divat e szegmensének imponálóan teljes áttekintését kínálva, Martin Short idevágó emlékezetes alakítását (Örömapa, Örömapa 2.) kopírozó paródiameleg stylistok meg egy-egy világsztár felvonultatásával. A pálmát mindazonáltal alighanem mindeme műsorok közül a My Crazy Italian Wedding vihetné el, mely formátum a dolgok természetes logikája szerint magyarul értelemszerűen a Bazi nagy őrült olasz lagzim címet nyerte. Minden esküvői giccsek csimborasszója ez: egy tékozló bőséggel és kiáltóan vegyes ízléssel berendezett olasz kastélyszálló találkozása a legszertelenebb elvárásokkal és gusztusokkal megáldott mátkapárok seregével. A Don Antonio, majd leánya, Donna Imma ceremóniamesteri vezérlete alatt megvalósuló lakodalmak a legtöbbször egy utcai baleset hatásmechanizmusát idézik: elborzasztó a látvány, de mégis muszáj odanézni. (A hasoncímű Bazi nagy amerikai roma lagzi ehhez képest jószerint szolidan visszafogott mulatság.)
Az esküvői téma mint mánia és szenvedélybetegség – akár így is értelmezhetnénk e műsorok szertelen túláradását, és ezzel rögtön meg is teremtenénk az összefüggést a TLC csatorna másik hangsúlyos vonulatával. Változatos megszállottságok és kényszeres túlhajtások töltik ki ugyanis a heti műsorrend jelentékeny hányadát: kórosan elhízott vagy épp ellenkezőleg, vészesen lefogyott, plasztikai műtétek örvényében végképp elmerülő és drogproblémáktól szenvedő – valódi és szerepjátszó – egyének riasztó parádéja ez, olykor némi közhasznú, habár gyakorta még ilyenkor is álságos fölvilágosító tevékenység által kísérve. A cél ugyanis sokkal inkább a freak show kandi mulatsága, semmint bármi más, amit jól jelez a Bizarr testek vagy épp a Pöttöm óriások sorozata, no és persze a delikát szenvedélybetegségeknek szentelt műsorok. Ilyen a Kényszeres takarítók meg az Extrém fukarság is, s az állattartás szélsőségesen parttalan mértéke révén ilyen az Életünk a vadakkal is, vagy nyolcvan háziállat szortimentjével. Éppen csak a megveszekedett, szemgúvasztó TLC-nézés kórképe nem kapott még eddig külön sorozatot, pedig hát voltaképp azért is szívesen a tévé elé telepednénk.
augusztus 23.
